Keresztény szemmel
Elfelejtett jutalom vagy direkt marketing?
„Pásztorolt pásztorok” címmel rendezték meg október 12–13-án a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület pedagógusainak, óvodapedagógusainak és lelkészeinek idei csendesnapját. Az összejövetelnek a soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola adott otthont. Az ige körül közösen eltöltött másfél nap ezúttal is lelki feltöltődést jelentett a mintegy százharminc résztvevőnek.
A programpontok között szerepelt az a sokak által izgatottan várt bejelentés is, hogy ebben az évben vajon ki kapja meg a Gyurátz-díjat. Ha most tudósítást írnék, nagyon röviden fogalmazhatnék. Mondjuk így: a Gyurátz-díjat idén – javaslattétel hiányában – nem adták át.
A Gyurátz Ferenc-díjat a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület alapította a pápai gyülekezet javaslatára. Az elismerést olyan aktív evangélikus pedagógusoknak ítélik oda, akik hitükkel, szakmai munkájukkal az Úrra mutató életet élnek.
Első ízben 2004 őszén az egyházkerületi pedagógus-csendesnap alkalmával osztották ki a kitüntetést. Tavaly az a jogos igény is felmerült, hogy évente két díjat adjanak át: egyet pedagógus, egyet pedig óvodapedagógus kategóriában; így is történt. A püspöki hivatal minden évben június 30-ig várja a jelöléseket. Ebben az esztendőben azonban hiába várta…
Lassan be kell fejeznem az írást, és a cikk végére érve még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy mire tegyem a hangsúlyt.
Álljon itt egy kritikus megjegyzés, amiért elfelejtettük ezt a jutalmazási lehetőséget? Vagy inkább legyen reklám, hívja fel a figyelmet, hogy nézzünk körül a környezetünkben, és ha találunk olyan elszánt pedagógusokat, akiket jó szívvel ajánlunk a kitüntetésre, jövőre ne felejtsük el jelölni őket?
Döntsön az olvasó, mindenesetre a kiírás és további információ az egyházkerület honlapján (http://nyugat.lutheran.hu/kerulet/dijak/gyuratz), valamint a Dunántúli Harangszó 2004/1. számában olvasható.
Menyes Gyula