Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2007 - 44 - Alapige

Ige+hirdető

Aki titeket hallgat…

Alapige

Egy héttel ezelőtt a textus vagy téma dilemmája került az olvasó elé. Lehet-e bibliai alapige nélkül prédikálni? – ez volt induló kérdésünk lényege. Igen, lehet, ha az valóban Isten igéjének meghirdetése, az élő Ige – Krisztus – megszólaltatása. Az evangélikus igehirdetés lényege és alapkritériuma ez: Krisztust prédikálni. Ezúttal a textusprédikáció titkáról szólunk. Arról, miért is olyan fontos evangélikus hagyomány, hogy többnyire egy-egy bibliai alapige alapján prédikálunk.

Mitől biblikus a prédikáció? – tehetjük fel a kérdést. Attól, hogy ragaszkodik egy-egy kiemelt bibliai szakaszhoz? Vagy attól, hogy az igehirdetés szavai utalnak bibliai mondatokra, esetleg történetekre? Sokkal inkább attól, hogy ragaszkodnak-e a teljes Szentírás üzenetéhez, s megszólaltatják-e az evangéliumot. Azaz szóhoz engedik-e jutni az igét, tudniillik a testté lett Igét, magát Jézus Krisztust?

Reformáció hetének végén gondoljunk csak arra, hogy Luther nagy prédikációsorozatai, mint például a böjti időszakhoz kapcsolódó híres „Invocavit-prédikációk” témaprédikációk voltak. Jóllehet az 1522-ben tartott igehirdetés-sorozat inkább témaprédikációk füzére volt, igéhez kötött voltuk nem kérdőjelezhető meg. Meg kell tehát különböztetnünk a textushoz (egy adott bibliai igéhez) való kötődést és a Szentírás teljes mondanivalójához, lényegéhez való ragaszkodást. Az egyetlen bibliai szakaszhoz való ragaszkodás még nem jelenti azt, hogy elszakadunk a Biblia egészének üzenetétől, a teljes Szentírás mondanivalóját megragadó ige azonban nem föltétlenül kötődik egyetlen kijelölt szakaszhoz. Luther textushoz és Íráshoz való kötődése példaértékű minden igehirdető számára – ma is.

Hazánkban, egyházunkban szinte kizárólagosan az úgynevezett textusprédikáció terjedt el. A prédikáció elején felolvas az igehirdető egy bibliai mondatot vagy szakaszt. Vasárnap az előírt perikópát (amelyet egyházunk az istentiszteleti rendtartás alapján mindig egy évre előre kijelöl s az Útmutatóban is megtalálunk), hétköznap vagy más alkalmakon pedig az Útmutató egy-egy igéjét vagy szabadon választott bibliai textust.

Alapos előkészület és a Szentlélek áldott munkája ebből „indítja” az igehirdetést. Nem szabad, hogy a prédikátor ugródeszkának használja az igét, de az sem jó, ha a textus fogságában maradva nem tudja aktuálisan meghirdetni Isten teljes igéjének üzenetét.

Az igehirdetés tudományával (homiletika) foglalkozó szakemberek öt pontban foglalják össze az igehirdetési alapige funkcióját. (Az alábbiakban Manfred Josuttis göttingeni teológiaprofesszor írása alapján foglalom össze őket.)

Normatív funkció. A bibliai textus megóvja az igehirdetőt attól, hogy a saját gondolatait közölje, egyéni véleményének foglyává legyen. Ugyanakkor felszabadítja arra, hogy a számunkra legfontosabb mérték, maga a Szentírás legyen minden elhangzó szó alapja.

Autoritatív funkció. Az alapige olyan autoritást (tekintélyt) kölcsönöz a lelkésznek, amelynek alapján felhatalmazása van: joga és kötelessége megszólalni, igét hirdetni a gyülekezet előtt.

Kreatív funkció. Az igehirdetésre való készülésben a bibliai szöveg többszörösen is kreatív hatással van a szolgálattevőre: részben az inspiráció forrása, részben pedig kritikus kontroll afelett, hogy mit is mond az igehirdető. Alkotó erő fakad belőle, amely meghatározza az igehirdetés menetét, formáját, tartalmát, nyelvhasználatát.

Kommunikatív funkció. Az alapige az igét hirdető lelkész és a gyülekezet számára olyan közös platformot ad, amely lehetővé teszi a kommunikációt.

Identitást adó funkció: a Biblia szövegéhez való kötődés az egyik legfontosabb jellemzője a keresztény gyülekezetnek – minden más összegyülekező közösséggel szemben. A textus alapján igét hirdető egyértelmű hitvallást tesz arról, hogy kicsoda valójában, és kihez tartozik: a beszélő Isten gyermeke és a testté lett Ige tanítványa. Nem önmagát hirdeti, hanem az Ige szolgája.

Személyes vallomással zárom: boldog vagyok, hogy egyháztagként, igehallgatóként, igehirdetőként nem szabad, szép, kedves, kegyes gondolatokat hallhatok és hallathatok, hanem Isten szavát. Egy olyan egyházhoz tartozom, ahol a természetes gyakorlat, hogy textus alapján hangzik a prédikáció. Nem is adom lejjebb az igényemet: az igehirdetés legyen textushoz kötött, de egyben kötődjön a teljes Szentírás mondanivalójához.

Hafenscher Károly (ifj.)