Keresztény szemmel

A rendszerváltozás óta alapvetően megváltozott az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) működése. A bázeli illetőségű, 1969-ben alapított egyesület eredeti feladata a nyugati magyar értelmiség lelki-szellemi gondozása volt. Ami a lelkieket illeti, a nyitott, ökumenikus, protestáns gondolkodás volt az irányadó, szellemi téren pedig a magyar nyelv és kultúra ápolása volt a prioritás.

1. óta az eredeti feladat megtartása mellett a hangsúly fokozatosan áttevődött a Kárpát-medencére: az anyaországra és a határokon túl, kisebbségi sorban élő magyarságra. Kiderült, hogy van igény az EPMSZ által képviselt szellemiségre, így azután sorra megalakultak a szabadegyetem magyarországi, erdélyi, délvidéki, kárpátaljai, felvidéki körei. Valamennyien saját országukban bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkező egyesületek. Az azonos filozófia mellett jellemző az egészséges sokszínűség. Valamennyien részt vesznek az EPMSZ hagyományos évenkénti konferenciáján, de ezen túlmenően minden egyesületnek saját programja van. (Az EPMSZ 2008. évi akadémiai napjaira április 27. és május 2. között Horvátországban, Bizovacon kerül sor.)

Az erdélyi kör tavasszal és ősszel egy-egy hétvégén köri napokat szervez; ezek programjában a spirituális alkalmak mellett a kultúra a meghatározó. Erdély valóban – nem szólam ez – a magyar kultúra, a kultúrtörténet kincsestára. Ezt tapasztaltuk a közelmúltban az erdélyi kör őszi, Nagybánya központtal megrendezett napjain is.

Nem úti beszámolót szeretnék írni, hanem bevallottan biztatni arra – felvillantva néhány mozzanatot –, hogy aki teheti, látogassa meg ezt a történelmi vidéket.

Száztíz éves a Hollósy Simon által alapított Nagybányai Festőiskola (Schola Pictoris); épületében ma is kiállítás látható.

Sokkal több új ismerettel szolgált számunkra a Schola Rivulináról, az 1545 és 1747 között működő híres protestáns iskoláról és kollégiumról szóló előadás. A reformáció évszázadában, annak sodrában alapított intézmény fénykora az első száz évre esett, története, válságperiódusai híven tükrözik a korszak viszontagságait. A mai protestáns iskolák is büszkén vallhatják, vállalhatják szellemiségük egyik ősének a Schola Rivulinát. Történelmi érdekesség, hogy az iskola egyik kimagasló rektora Horthy István volt. Az ő pályafutása indította 1920-at követően Horthy Miklós kormányzót arra, hogy nemesi előnevéül a „nagybányai”-t válassza.

Utólag is alig hihető, hogy röpke negyvennyolc órán belül megcsodálhattuk a világörökség részét képező máramarosi fatemplomokat, meglátogathattuk Szinérváralján a Sylvester János-emlékhelyet és Misztótfalun a Tótfalusi Kis Miklós-emlékházat.

Élmény volt a máramarosszigeti séta is. Veres Kovács Attila nagyváradi református lelkipásztor, a kör titkára és a köri napok szervezője megemlítette, hogy Nagyváradon és Máramarosszigeten is a betelepedett és asszimilálódott zsidóság járult hozzá döntő részben a városok felvirágzásához. Többszörös tragédia, hogy ez a zsidóság csaknem teljesen a holokauszt áldozata lett. De alkotó mivoltuk a magyarázata, hogy ezekben a városokban nincs talaja az új keletű antiszemitizmusnak. Kegyelettel és köszönettel emlékeznek az áldozatokra.

A két nap egyik csúcsát kétségkívül a Koltón töltött órák jelentették. Éppen százhatvan évvel azután látogattunk Koltóra, jártunk Teleki Sándor grófnak, Petőfi Sándor jó barátjának a kastélyában, hogy a költő feleségével, Szendrey Júliával ott töltötte a mézesheteit. Egész pontosan 1847. szeptember 8-án Erdődön volt az esküvő, és szeptember 9-től október 20-ig élvezték Koltón a vendégszeretetet. Feltehetőleg ez volt a házaspár életének legszebb és legnyugodtabb hat hete. Petőfi itt írta többek között a Beszél a fákkal a bús őszi szél…, az Elértem, amit ember érhet el… című verseit és persze a talán leghíresebbet, a Szeptember végén-t.

Részt vettünk áhítaton a nagybánya-újvárosi, istentiszteleten az óvárosi református templomban. A megnyitó áhítaton a nagybányai Teleki Magyar Házban a nálunk is jól ismert Köncze Geréb Árpád evangélikus esperes szolgált. A nagybányai lutheránus templomot főként Iványi-Grünwald Béla oltárképe avatja idegenforgalmi nevezetességgé.

Örömmel tapasztaltuk, és hallottuk erdélyi barátainktól, hogy az európai uniós tagság milyen dinamikus fejlődést indított meg Romániában. Amíg a mi energiáink jelentős részét a politikai küzdelem emészti fel, ők lehagynak minket. De ez már egy másik írás témája lenne.

– frenkl –