Keresztény szemmel

Kedves Testvérem! Amióta találkoztam veled, rátok gondolok. Úgy érzem, nem elég mindaz, amit szóban elmondtam a problémáiddal kapcsolatban, ezért írok.

Tudom, hogy egy bizonyos kor után már nehezen talál az ember – azaz a lány – olyan férfit, aki ne lett volna kapcsolatban egy másik nővel. Szerintem mindegy, hogy házasság volt-e ez a kapcsolat hivatalosan, vagy nem. Természetesen értem, hogy te ragaszkodsz a tiszta és lezárt helyzethez, de tudnod kell, hogy sohasem lehet teljesen elvarrott az életszál abban az esetben, ha gyermekeket hagy maga után a férfi.

A teljesség igénye nélkül szeretnék feltenni néhány kérdést. Hitbelileg egyeztek-e azzal, akit szeretsz? Mit szól hozzá a családod? És az ő családja hozzád? Mi volt az oka annak, hogy a feleség „kitette” őt? Ivott, elköltötte a pénzt, nem törődött a gyerekekkel, nőzött…? (Neked se mindegy, hogy milyen hibát látott benne, hátha valóban benne van, és előjön a veled való együttélésben is.) Van-e közös bennetek? Érdeklődés, cél, humor? Megvan-e benned a teljes elszántság, hogy hozzá akarsz tartozni? Van-e benne teljes elszántság? Ha anyagiak hátráltatják őt a döntésben, szabad-e közösséget vállalnod vele? Ha igazán újat akar kezdeni, adja a gyermekeinek a házrészét, és legyen szabad ettől.

Ezek jutottak eszembe; ne haragudj, hogyha túl nyers vagyok. Nagyon örülnék én is, ha életed kiteljesedne a házasságban, de csak a jó házasságért érdemes áldozatot hozni. Ha a férfi első házasságának megkötése bűn volt, Istentől bocsánatot kell kérnie, így lehet új életet kezdeni.

Kívánom neked, hogy jól kerülj ki ebből a helyzetből, és boldogok legyetek! Isten adjon erőt hozzá!

Bencze Imréné, Ágnes néni