Élő víz

Nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. (Zsolt 130,4)

Szentháromság ünnepe után a 22. héten az Útmutató reggeli s heti igéi felszólítanak: mi, akik már megtapasztaltuk a bűnbocsánat örömét, járjunk megbocsátásban! „Ahogyan könyörül az atya az ő fiain, úgy könyörül az Úr az őt félőkön.” (Zsolt 103,13; LK) A bűnbocsánatnak nincs se határa, se mértéke. Péter e kérdésére: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki?” Jézus válasza: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” (Mt 18,21.22) A gonosz szolga nem engedte el társa adósságát, és Ura is teljes tartozásának megfizetésére ítélte fizetésképtelen adósát. „Krisztus mondja: Isten országában, ahol nem történik más, mint bűnök bocsánata, aszerint gyakorolok kegyelmet, ahogyan ti egymás bűnét megbocsátjátok. Aki pedig nem mutat kegyelmet a másikhoz, az tőlem sem kap kegyelmet!” (Luther) Ez esetben magunk ellen imádkozunk: „…és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…” (Mt 6,12) Pál könyörög, „hogy megítélhessétek, mi a helyes (…), és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására” (Fil 1,10.11)! Izrael népe – noha sokszor megtapasztalhatta Isten bocsánatát – folytatja ősatyja bűneit, ezért a Seregek Ura figyelmezteti: „Térj hát meg Istenedhez…” (Hós 12,7) Ő a bálványimádást is megbünteti: „Úgy összetöröm ezt a népet és ezt a várost, ahogyan összetörik a cserépedényt, úgyhogy nem lehet többé éppé tenni.” (Jer 19,11a) A képmutató ítélkezést is tiltja tanítványainak Jézus: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek…” (Mt 7,1–2) A szálka és a gerenda hasonlata figyelmeztessen: saját bűnöm felismerése, megvallása nélkül nincs bocsánat rá még Istennél sem! De amint „megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. (…) …és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem” (Zsolt 32,5) – vallja Dávid. Nemcsak a laodiceai gyülekezet tagjainak kell (kellene) felismerniük a látszat ellenére szegénységüket, mezítelenségüket és vakságukat, hanem minden félszívű kereszténynek is: „…térj meg! Íme, az ajtó(d) előtt állok, és zörgetek…” (Jel 3,19–20) Jézus befogadásának a következménye: részesülünk a vele való örök élet örömében. „…de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja…” (Mt 26,24) Az úrvacsorában itt részesülünk az ő szent testéből és véréből, „amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára” (Mt 26,28). Isten ítélettel tisztítja népét: „Sion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által.” Az Isten igazságát kutatva rátalált a kegyelmes Istenre a ma – november 10-én – 524 évvel ezelőtt született dr. Luther Márton; az Ószövetség evangélistájának ezt a próféciáját az Újszövetség felől, a bűnbocsánat feltétel nélküli ajánlataként, helyesen értette: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.” (Ézs 1,27.18b) Ezért ma is „tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe” (EÉ 460,1)!

Garai András