Egyházunk egy-két hete

Az Isteni színjáték kezdősorai – „Az emberélet útjának felén / egy nagy, sötétlő erdőbe jutottam” – szállóigévé lettek, gyakorta idézik életük harmincötödik esztendejéhez érkezett embertársaink. Dante Alighieri szavai jutottak eszébe a krónikásnak is november 17-e délutánján, jóllehet nem egy személy, hanem az egyházunk Üllői úti központjában működő Kakas Lídia Szeretetotthon „születésnapja” alkalmából rendezett ünnepi istentiszteletre indult. A józsefvárosi egyházközség templomában tartott megemlékezésen Győri Gábor esperes prédikált, az otthon történetére az igazgató lelkész, Széll Bulcsú tekintett vissza. Énekkel a zuglói gyülekezet kórusa, versekkel az otthon lakói szolgáltak az ünnepi együttléten.

Az intézmény Kakas Lídia felajánlásának köszönhetően jöhetett létre, aki 1915-ben a Deák téri magyar evangélikus egyházra hagyta józsefvárosi, Balassa utca 9. szám alatti lakását. Szeretetotthonként történő hasznosítására D. Raffay Sándor püspök 1929-ben tett javaslatot. Az ingatlanban azonban csak 1932-ben kezdte meg működését a szeretetotthon huszonkét lakóval, amikor özv. Kendeh-Kirchknopf Gusztávné elvállalta a gondnoki teendőket. A létszám növekedésével felmerült egy új otthon létesítésének gondolata. A Balassa utcából 1942-ben költözhettek egy új házba, Zuglóba. Az egyházvezetés 1972-ben úgy döntött, hogy ezt az épületet viszont a teológiai akadémiának adományozza, ekkor költözött huszonegy lakó – ideiglenesnek mondott megoldásként – az Üllői úti bérházba.

Amint a Kakas Lídia Szeretetotthon vezetőjétől, Darabosné Szénási Ágnestől megtudhattuk, az otthonban ma húsz idős ember él, gondozásukat tizenegyen látják el. A legifjabb lakó hetvennégy, a legidősebb kilencvenegy éves.

Az ünnepi istentiszteleten Győri Gábor Jn 14,1–3 alapján hirdette Isten igéjét. Szólt arról, hogy lakók és dolgozók hálát adhatnak Isten hűségéért, a múltért és a jelenért s azért is, hogy Krisztus előre ment, hogy hajlékot készítsen követőinek az Atya házában. Az igehirdető utalt arra, hogy az otthon jövője jelenleg ismét bizonytalan, de ebben a helyzetben is értéket és erőt jelent a családias légkör, a szeretetteljes közösség. A lakók és dolgozók feladata az – emelte ki –, hogy elsőként Isten országát és az ő igazságát keressék, és akkor minden szükségük betöltetik.

G. Zs.