Keresztutak

Mint arról lapunk múlt heti számában hírt adtunk, november 7-én, életének 79. évében váratlanul elhunyt Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke. Temetése november 10-én volt Marosvásárhelyen.

Az Erdélyi Református Egyházkerület egykori, sorrendben negyvennegyedik püspökének ravatalánál több ezren gyűltek egybe a Gecse utcai kistemplomban tartott gyászszertartáson. Búcsúztató beszédében Ötvös József, a Marosi Egyházmegye esperese kiemelte: a 20. század a magyarság számára a tatárjárás utáni legnagyobb megpróbáltatásokat jelentette, s hogy az erdélyi magyarság ezt túlélte, túlélhette, abban fontos szerepük volt az egyházaknak, de annak az egyháznak is, amelynek egyik legrátermettebb vezetője volt Csiha Kálmán.

„Magyar reformátusnak lenni a Kárpát-medencében nem könnyű, de Istennek tetsző feladat” – idézte az elhunyt október 31-én Debrecenben elhangzott szavait Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Csiha földi pályájával kapcsolatosan elmondta, hogy életében sok lelket gazdagított: „Akárcsak Izsák, az Ótestamentum mosolygó embere, Csiha Kálmán is nevetve, szelíd megértéssel tudott szólni a legkeservesebb dolgokról is.”

A gyászszertartás után a jelenlévők tömött, hosszú sorban vonulva kísérték az elhunytat utolsó útjára.

Csiha Kálmán 1929. szeptember 17-én született az Érmelléken, Érsemjénben. Iskoláit Érmihályfalván kezdte, majd Sárospatakon, Debrecenben, Érmihályfalván, Zilahon, Nagyváradon végezte. Az utolsó iskolai éveket otthontalanságban töltötte el, maga kereste kenyerét, miután szüleit 1949-ben kényszerlakhelyre vitték.

Lelkészi képesítést 1954-ben Kolozsváron, az egyetemi fokú protestáns teológiai intézetben nyert. Aradra nevezték ki segédlelkésznek; itt megszervezte az arad-gáji egyházközséget, amelynek első lelkipásztora lett. 1956-ban házasságot kötött Nagy Emese segédlelkésszel.

1. decemberében „fel nem jelentés miatt” letartóztatták, és egy koncepciós perben tízévi börtönre ítélték. Hat és fél év után 1964-ben szabadult az általános amnesztiával. Megjárta Kolozsvár, Marosvásárhely, Szamosújvár, Jilava börtöneit, Periprava, Luciu-Giurgeni, Salcea munkatáborait, hastífusszal Galacot. Nem volt joga kapcsolatot tartani családjával, kislányát hatéves korában látta először, szabadulása után.

Miután szabadult, Gógánváraljára, majd Marosvásárhelyre került, ahol húsz éven át szolgált. 1975-ben teológiai doktorátust szerzett. Öt önálló gyülekezetet szervezett. 1990. május 4-én, a Romániában történt változások után választották meg az Erdélyi Református Egyházkerület püspökévé.

Több visszaemlékezése is megjelent életéről, a legismertebb a Fény a rácsokon; börtönnapló, amelyben a koncepciós per nyomán börtönben töltött évek megpróbáltatásainak és szenvedéseinek méltóságteljes leírását adja. Megrázóan, lírai eszközökkel szól a megpróbáltatásokról, gyötrelmekről. A szerző személyes „élményein” túl egy kor történelmi dokumentuma is ez a kötet.

Király K. László