Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2007 - 47 - Heti útravaló

Élő víz

Heti útravaló

Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35)

Az egyházi esztendő utolsó hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az örök élet örömét hirdetik az újjáteremtő Isten színe elé készülő keresztényeknek. „A bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,21; LK) Legyünk hát készen: akár okos szolgaként a menyegzőről érkező úr, akár okos szűzként a menyegzőre érkező vőlegény fogadására készülünk! „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Mt 25,13) A menyegzőre azok juthatnak be, akik együtt mennek a bármikor megérkező vőlegénnyel a lakodalmas házhoz. Itt az idő a lelki felkészülésre; az üres lámpás és a korsó feltöltésére a Szentlélek olajával. A balga szüzek sorsa figyelmeztetés: az üdvösség ma kegyelemből elnyerhető, ingyen „megvásárolható”, de ők sohasem tértek meg igazán, azért nem lakott bennük a Szentlélek! „Térjetek meg (…), és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38) Az új Jeruzsálemben az emberekkel együtt fog lakozni a mindent újjáteremtő Isten. „Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.” (Jel 21,7) Az lehet csak győztes, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, mert „az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk”. (1Jn 5,4) Mózes csak fentről, a Nebó hegyről láthatta az ígéret földjét: „Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda – mondta az Úr –, és eltemette őt a völgyben…” (5Móz 34,4.6) Ám a mennyei Jeruzsálemből – Jézusnak, Illéssel – „dicsőségben megjelenve, élete végéről szólottak, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie”. (Lk 9,31) És a szemtanú Péter így bátorít: „…teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” De az ingyen kegyelem nem olcsó: „…drága véren (…), Krisztusnak a vérén” váltattatok meg, „hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen”. (1Pt 1,13.19.21) Így tekinthetünk az ítélet napjára, amely munkánk tűzállósági próbája is lesz: „…és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni.” (1Kor 3,13) Isten gyermeke nem a „tisztító” tűzön megy át az üdvösségre, hanem kegyelemből, hit által, Krisztus érdeméért, aki életének is az alapja! Kövessük Pál tanácsát: „…legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. (…) a kedvező alkalmakat jól használjátok fel.” (Kol 4,2.5) Jézus halálát földrengés kísérte, „és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste”. De ennél is nagyobb csoda, hogy élő Krisztus-hit támadt a százados és társai szívében: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,52.54) Az egyházi óévkor tekintsünk az Emberfia napja felé! Luther szerint: „Örömnap ez az egyház számára, melyre sóvárogva vár Isten népe, kiket dicsőségben örök életre visz a győzedelmes Krisztus.” Az új Jeruzsálem a mindenható Isten és a Bárány temploma. „…tisztátalanok pedig nem jutnak be oda (…), csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” (Jel 21,27) Amikor megjön a vőlegény: „Kitárják a gyöngykaput. / Jézus nyája hazajut.” (EÉ 542,3) Te is?!

Garai András