Evangélikusok

A pozsonyi evangélikus teológia ószövetségi tanszékének egykori tanszékvezető tanára december 2-án tölti be nyolcvanadik életévét. Karol Nandrásky professzor nemcsak vendégelőadója volt egykor a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémiának, hanem szívén viselte a Pozsonyban tanuló magyarországi evangélikus hallgatók sorsát is, tanácsaival támogatta őket. A Pozsonyba látogató magyar lelkészeket nemegyszer szállás biztosításával segítette.

Karol Nandrásky Jolsván született 1927-ben. Édesapja, Ján Nandrásky olvasztárként dolgozott a Jolsva közelében fekvő Lubény öntödéjében, édesanyja, Oláh Zsuzsanna a háztartást vezette, és nevelte gyermekeit, a fiún kívül Évát és Saroltát. A gyerekek otthon vallásos nevelésben részesültek.

Karol az iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte. Nagy változást jelentett, amikor a bécsi paktum alapján Jolsvát Magyarországhoz csatolták. Az iskolában Remete László lett a hitoktatója 1940-től. Ő nem egyszerűen az egyházhoz, de Jézus Krisztushoz igyekezett kötni tanítványait. Remete felfigyelt Karol tehetségére, és ifjúsági bibliakör vezetésével bízta meg őt. Később gimnáziumi különbözeti vizsgára is felkészítette, hogy tanulmányait Miskolcon, a gimnáziumban folytathassa, ahová 1944 őszén került.

A háborús események miatt itt tanulmányainak megszakítására kényszerült, és haza kellett térnie. Erre az időre visszaemlékezve így nyilatkozott: „Végtelenül hálás vagyok Istennek, hogy találkozhattam Remete Lászlóval, egy igazi Krisztus-követővel.” A front elvonulása után a rozsnyói gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol 1948 júniusában kitüntetéssel érettségizett.

Középiskolásként még úgy tervezte, hogy független marad az egyháztól, s valamelyik egyetem filozófiai karára iratkozik be. Az érettségi előtt döntött úgy, hogy a teológiát választja. (Ez abban az évben történt, amikor Csehszlovákiában a kommunisták totális hatalomhoz jutottak.) E döntésében Remete László hatása érvényesült. Ez a felejthetetlen hitoktató ébresztette fel benne az érdeklődést Jézus Krisztus személyének és tanításának jobb megismerése iránt. Elhatározásának nagyon örült édesanyja, aki imádságainak meghallgatását, beteljesedését érezte fia döntésében. „A teológián az első évben úgy éreztem magam – írta Nandránszky egyik visszaemlékezésében –, mint ahogy egy vadkacsa érezheti magát a háziasított társai között.”

Négyéves teológiai tanulmányait 1952-ben kiváló eredménnyel fejezte be. Dr. Ján Chabada püspök avatta őt lelkésszé. Még annak az évnek a szeptemberétől kinevezték asszisztensnek a pozsonyi teológiai fakultás bibliai tudományok tanszékére. Hat évvel később teológiai doktori vizsgát tett, majd docensként tanított tovább.

1. február 11-én házasságot kötött Prikryl Szilviával. Két gyermekük született: leányuk, Szulamit és fiuk, Krisztián.

1963-ban három hónapos tanulmányutat tett Szíriában, Libanonban és Jordániában. Egy évvel később a fakultáson végzett munkája mellett azzal bízták meg, hogy szlovák, német és magyar nyelven istentiszteleti szolgálatokat is végezzen a pozsonyi gyülekezetben; a magyar nyelvű vasárnapi istentiszteleteken rendszeresen ő szolgált. E feladatot 1975-ig látta el. Az 1969–70-es tanév kezdetén nevezték ki a fakultás ószövetségi tanszékére tanszékvezető tanárnak.

Karol Nandrásky teológiai, filozófiai és kulturális folyóiratokban megjelent tanulmányai és szakcikkei mellett kompendiumokat is készített Bevezetés az Ószövetségbe, Izrael története, Ebed Jahve címen. Exegéziseket írt a Zsoltárok könyvéhez, Ámósz, Hóseás, Jeremiás, Ézsaiás könyvéhez. Könyvben örökítette meg egykori hitoktatója, az 1945-ben mártírrá lett Remete László emlékét. A kötet Človek, ktory prekračoval hranice (Ember, aki átlépett a határokon) címmel jelent meg 2006-ban.

Hetvenedik születésnapján a professzor a következőképpen nyilatkozott: „Meggyőződésem, hogy szekularizált és elanyagiasodott világunk újra az özönvízhez hasonló állapotba került, olyanba, amikor a próféták és Jézus Krisztus üzenete újra Nóé bárkájává válhat, híddá egy új korszakhoz, amikor a népek felfedezik a Biblia üzenetének lényegét. Nóé látásmódjára kell eljutnunk. Nekem a kérdésem Isten akaratának keresése és felismerése volt a jelen drámájában, ezért nem akartam csak az antik világ szakembere maradni, aki a héber szövegeket olvassa. Engem az Ószövetség mindig a jelennel, a mával kapcsolatban érdekelt. Ezért tanulmányoztam szívesen a filozófusok írásait is, akiknek a jelent illetően sokszor világosabb volt a látásuk, mint sok teológusnak.”

Id. Cselovszky Ferenc