E heti Luther-idézet

„Jöjjön el a te országod. Ez az imádság lever és felemel. Először lever, mert hiszen nyíltan bevalljuk benne, hogy Isten országa még nem jött el hozzánk. Ez pedig valóban rettenetes, s ha alaposan imádkozzuk, szinte beleszakadhat minden kegyes szív. Mert ez azt jelenti, hogy még mindig kitaszított hontalanok vagyunk. Ami kétszeresen is megsiratni való kárvallás. Először is mert Istent ezzel megfosztjuk bennünk való országától, s a mindenség Urát királyi hatalmában korlátozzuk. Ez pedig joggal fájhat Isten minden jóravaló gyermekének. A másik veszteség a miénk, hogy idegen ország nyomorában erős ellenség alatt rabmódra sínylődünk. Mikor azonban e gondolat lever, s nyomorúságunkat feltárja, akkor következik a vigasztalás. Krisztus Urunk, a mi drága Mesterünk arra tanít, hogy kétségbeesés helyett vágyakozó könyörgéssel keressük a nyomorúságból való kimenekülést. Akik beismerik, hogy Isten országát hátráltatják, s mégis naponként bánkódva könyörögnek, hogy az az ország csak jöjjön el, azokat Isten e könyörgésükért kedveli.”

Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása)