Keresztény szemmel

Kivel ne fordult volna elő gyermekkorában, hogy a többi gyerek valamiért csúfolta? Ilyenkor mindannyian megpróbáltuk a bántó megjegyzéseket a magunk módján hatástalanítani. Például visszahárítani arra, akitől kaptuk. Azt hiszem, a gyermekszáj valahogy ezt így fogalmazta meg: „Aki mondja másra, az mondja magára!” A hallottaktól azonban nemigen lehetett megszabadulni. Az elhangzott szavak és mondatok – „hülye”, „utállak” vagy „téged senki se szeret” – sokáig visszhangzottak bennünk. Az így szerzett sérülések sokkal lassabban gyógyultak, mint a horzsolások vagy az esések nyomai.

Felnőtt fejjel még inkább úgy látom, hogy a fizikai sérüléseket gyorsabban átvészeljük, mint a lelkieket.

A Biblia a nyelvről a következőt mondja: „Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa.” (Jak 3,5–6) Lángra lobbantja az indulatokat, és felbecsülhetetlen károkat okoz. De ugyanez a nyelv – amikor tapintatosan és segítő céllal használjuk – lehet a bátorítás és a gyógyítás eszköze is. Néhány kedves szó – mint egy varázsütés – képes átváltoztatni a szürke hétköznapot ragyogó ünnepnappá. Számtalan olyan eset jut eszembe, amikor a komor felhőket messze űzte néhány kedves szó, melyet barátaimtól kaptam egy rövid telefonbeszélgetés vagy egy váratlan látogatás alkalmával.

Érdekes, hogy a Példabeszédek könyve is sokat foglalkozik a szavak teremtő vagy romboló erejével. Íme ezek közül néhány példa.

A szavakat lehet bántásra és gyógyításra is használni. A munkahelyi feszültség hatására néha nyers és meggondolatlan szavak hagyják el a szánkat, melyekkel fájdalmat okozhatunk. Máskor meg, ha odafigyeléssel és tapintattal formáljuk szavainkat, gyógyító balzsamként hatnak. „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít.” (Péld 12,18)

A szavak segíthetik vagy akadályozhatják előmenetelünket. Nemcsak a hallgatóinkra vannak hatással szavaink, hanem önmagunkra is. „Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár.” (Péld 13,3)

A szavak teremthetnek békét, de káoszba is taszíthatnak. Bámulatos a szavak ereje. Egy egyszerű szó képes a pillanat feszültséget oldani, de tovább szítani is. „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” (Péld 15,1)

Nincs jobb dolog, mint a megfelelő időben megfelelően kimondott szó. A bölcs emberek tudják, hogy szavaiknak erejük van, mellyel hathatnak a környezetükre. „Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó!” (Péld 15,23)

Néha bölcs dolog hallgatni. Egy államférfi valaha a következőt mondta: „Jobb csendben maradni és vállalni, hogy bolondnak néznek, mint beszélni és eloszlatni minden kételyt.” A Példabeszédek könyvének írója is így vélekedik: „Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.” (17,28)

Jól gondold meg, hogy mit akarsz mondani. A pillanat hevében mindannyian vágyat érzünk olyan dolgokat kimondani, melyeket később bánni fogunk. Pedig semmi veszélyt nem jelent megállni egy pillanatra és átgondolni szavaink hatását. „Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz.” (Péld 15,28)

A hitelt érdemlő szó hatalmas kincs. Vannak olyanok, akik számára nem érték az őszinteség. Ők arra vágynak, hogy mindenki azt mondja nekik, amit hallani szeretnének. Pedig az építő kritika hatalmas segítség. Aki pedig megértő és tisztelettudó módon mondja el jobbító szándékú észrevételeit, az sokkal több barátot nyer, mint ellenséget. „A királyoknak kedves az igaz szó, és szeretik azt, aki őszintén beszél.” (Péld 16,13)

Robert J. Tamasy (Forrás: Monday Manna)