Élő víz

Egy csoport egykori diák, akik mind nagy karriert futottak be, egy alkalommal összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. A beszélgetés hamar a stresszes élettel és munkával kapcsolatos panaszkodásba csapott át. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába. Egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza. Volt köztük porcelán, műanyag, üveg; néhány sima volt, néhány drága vagy éppen ritkaság. A professzor arra kérte őket, hogy mindenki szolgálja ki magát.

Amikor minden diák kezében volt már egy-egy csésze kávé, így szólt: „Megfigyeltétek, hogy minden szép és drága csésze elkelt, és a tálcán maradtak az olcsó műanyag csészék? Habár mindegyikőtöknek az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok önmagatoknak, ez a problémáitok és a stressz forrása is. Valójában mindenki a kávét akarta, nem pedig a csészét, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek. Tegyük föl, hogy az élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az élethez, de nem változtatják meg az élet minőségét. Néha azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét. Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak benneteket… A kávéra figyeljetek helyettük.”