Keresztény szemmel

A Mikulás mellett a Kisjézus üzen nekem és minden arra járónak egy villamosmegállóban kiragasztott plakáton: „A fokozott áruvásárlástól még egyetlen kapcsolat se javult meg.”

Maga az üzenet ugyan közhely, ám ezzel együtt – vagy épp ezért – igazságot fogalmaz meg. Lehet velem nem egyetérteni, de nekem – magamra gondolva – minden esztendőben az az érzésem, hogy én akkor akarnék feltétlenül ott lenni minden számomra elérhető karácsonyi vásáron, plázában, bevásárlóközpontban, ha rossz lenne a lelkiismeretem. Ha az elmulasztott beszélgetéseket, a barátaimra, családtagjaimra rá nem szánt időt, a nekik nem szentelt figyelmet anyagi javakkal próbálnám kompenzálni. És ezért ilyenkor szinte semmi sem számítana.

Ezért igyekszem résen lenni, nehogy görcsösen, szinte mindenáron adni akarjak – szeretetem nagyságát bizonyítandó lehetőleg minél drágább ajándékot. Nehogy megtörténjék, amit most még elképzelhetetlennek tartok: tudniillik hogy én is egy legyek a sok „nagyajándék-vásárló” közül, és – amint a hírek között elhangzott – esetleg talán még hitelt is felvegyek azért, hogy vásárolni tudjak…

Vajon melyik a fontosabb, birtokolni vagy létezni? – teszem fel magamnak önkéntelenül is a kérdést ilyenkor minden esztendőben, Erich Fromm ismert könyvének címét idézve. A válasz számomra mindig gyors és egyértelmű: létezni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tudnám: a léthez hozzátartozik a birtoklás is, vagy hogy ne örülnék egy-egy apró, kedves ajándéknak, legyen az saját kézzel készített vagy vásárolt olcsó apróság.

Az interneten olvasott kínai tanítást sem feledem: „Vehetsz házat, / De otthont nem; / Vehetsz ágyat, / De álmot nem; / Vehetsz órát, / De időt nem. / Vehetsz könyvet, / De tudást nem; / Vehetsz pozíciót, / De tiszteletet nem; / Megfizetheted az orvost, / De az egészséget nem. / Megveheted a lelket, / De az életet nem; / Megveheted a szexet, / De a szerelmet nem.”

Karácsony közeledtével azt már én teszem hozzá mindehhez: telerakhatod a feldíszített karácsonyfa alját szebbnél szebb, drága ajándékokkal. Mert ezeket megveheted. De az ünnep meghittségét, családtagjaid közelségét, az őszinte, problémákat, konfliktusokat tisztázó beszélgetéseket, lelket erősítő emberi kapcsolatokat nem. Ezekért – jól tudjuk – mindenkinek magának kell tennie nap mint nap.

És létezik olyasmi is, amiért semmit sem tehetünk, legfeljebb Istentől kérhetjük: ez a hit ajándéka. Annak viszont semmi akadálya, hogy buzgón és gyakran kérjük, követve a Szentírás útmutatását: „Kérjetek, és adatik nektek…” (Mt 7,7) Tartsuk ezt szem előtt karácsonykor is. Különösen akkor! Ne feledjük, hogy „a fokozott áruvásárlástól még egyetlen kapcsolat se javult meg”, nem adatott békesség sem közöttünk, emberek között, sem Isten és az egyes ember között.

G. Zs.