Keresztény szemmel

Egyre gyakrabban találkozunk ezzel a fogalommal: szupervízió. Részben hivatás- és szervezetgondozást jelent, de így jelölik a hivatását végző ember mentális „karbantartását”, segítését, tréningezését is. Tágabb értelemben pedig a lelkileg megfáradt ember megsegítését, egyfajta regenerálást, lelkigondozást értenek rajta.

Felgyorsult világunkban valóban egyre jobban rászorul mindenki egy kis segítségre. Nemcsak az emberekkel hivatásszerűen foglalkozóknak – tanároknak, orvosoknak, lelkészeknek – kél el a támogatás, hanem szinte mindenkinek, aki kapcsolatban áll más emberekkel. S ki nem áll? Hiszen nap mint nap beszélgetünk, építünk, netán lerombolunk emberi kapcsolatokat, borzoljuk egymást idegeit, vagy éppen mondunk néhány kedves, biztató szót.

Ezek a kommunikációs aktusok pedig mind-mind nyomot hagynak az emberben, alakítják, meghatározzák másokhoz és magunkhoz való viszonyunkat. S ha túl sok vagy a kelleténél erősebb volt az inger, esetleg különösen érzékeny pontunkat találta el egy adott impulzus, akkor könnyen felborul a belső egyensúly. Szerencsés esetben azonban ilyenkor segítség érkezik, és a felbukkanó szupervizornak sikerül – tartalmas beszélgetésekkel, a problémák feltárásával, támogató együttérzéssel – visszabillenteni a szakmailag megbicsaklottat vagy az életvitelében hibát elkövetőt.

Hosszú szolgálatot maga mögött tudó lelkész ismerősömtől hallottam mostanában a panaszt: „Soha nincs egy nyugodt vasárnapom, amikor végre elmehetnék templomba.” A megfáradt ember iróniája mögött kétségkívül felsejlik némi keserűség, de éleslátása is szembeötlő. Hiszen pontosan tudja, mekkora segítség az, ha az ember elmegy a templomba. Elviszi és leteszi terhét, miközben odajárul a nagy Gyógyító elé. Akitől egészen biztos, hogy megnyugvást kap a lélek.

Így advent idején különösen sok és jó alkalom kínálkozik erre. Ám élni is kell velük! Fontos, hogy meg tudjunk állni a rohanásban, egy kicsit saját magunk szupervizorai legyünk – az Úr segítségével. Gyógyítsuk magunkat elmélyült gondolkozással, a tiszta szavak hallgatásával, megbánással s a zene nevű medicina lélekújító erejével. Segítség bőven akad ehhez, hiszen számtalan helyen vannak adventi estek, áhítatok, orgonazenés összejövetelek, egyszóval alkalmak az ünnepi készülődésre.

Gyarmati Gábor