Egyházunk egy-két hete

Esztergomban a múlt század fordulóján mintegy száz evangélikus élt, saját gyülekezetük azonban sokáig nem volt; az 1881-ben megalakult Esztergomi Református Egyházhoz tartoztak, annak istentiszteleti alkalmait látogatták. Az első evangélikus istentiszteletet 1924. augusztus 3-án tartották, a helyi evangélikus templomot 1941-ben szentelték fel.

A város lutheránusai kezdetben egy helyi kalapüzlet evangélikus tulajdonosánál, Kőszeghy Károlynénál gyűltek össze bibliaórákra, később kibéreltek egy lakást, és imateremmé alakították át. 1924-ben nőegyletet alakítottak, és lelkészt kértek. Dr. h. c. Kiss István – 1922 és 1935 között dunáninneni püspök – a pozsonyi teológiai akadémia tanárát, későbbi püspökutódját, dr. Kovács Sándort bízta meg még ebben az évben azzal, hogy az esztergomi evangélikusok számára fiókegyházat szervezzen.

Az esztergom–dorogi missziói egyházközség 1936 elején alakult meg. A gyülekezet anyaegyházzá az 1941. július 10-én Érsekújvárott született egyházmegyei, valamint az 1941. október 1-jén Tordason meghozott egyházkerületi döntés következtében válhatott.

Néhai Molnár Gyula lelkipásztor (1914–1989) 1936. október 1-jével került a településre. Fáradhatatlan munkálkodásának gyümölcseként 1941. december 7-én felszentelték a gyülekezet Laurenszky Gusztáv budapesti építészmérnök által tervezett templomát; ekkor került sor a lelkész beiktatására is. Molnár Gyula negyvenhárom esztendőn keresztül, 1984-ig működött Esztergomban. Életére és szolgálatára emlékeztet az az emléktábla, amelyet 2001-ben helyeztek el a templom falán.

Az egyházközségben 2004 óta – előbb helyettes, majd a következő esztendőtől beiktatott lelkészként – Ferenczy Andrea szolgál. Idekerülése óta a gyülekezet december elején rendszeresen megkoszorúzza Molnár Gyula emléktábláját, felidézve a templomszentelést és tisztelegve első pásztoruk szolgálata előtt. Az idén erre advent második vasárnapján, az istentisztelet után került sor.

– gazdag –

Regionális hozzárendelés: Esztergomi Evangélikus Egyházközség