A vasárnap igéje

KARÁCSONY ÜNNEPE – Lk 2,1–14

Werner Heisenberg atomfizikáról írott könyve ezt a címet viseli: A rész és az egész. Lukács evangélista monumentális karácsonyi tablója egyértelműen az „egész”-et akarja átfogni. Az angyali szózat így hirdeti meg ama nagy örömöt: „…az egész nép öröme lesz…” (2,10) A folytatásban pedig ezekkel a szavakkal noszogatják egymást a pásztorok: „Menjünk el egészen Betlehemig…” (2,15)

E teljességigénnyel szemben a modern ember sokszor kénytelen beérni a résszel. Ady szerint „minden Egész eltörött” (Kocsi-út az éjszakában), Kosztolányi pedig így ír: „Ezer darabra törtelek, te tág / Elbírhatatlanul zavart világ. / Jobb is nekem nem nézni az egészbe, / Beléfogózni egy-egy csonka részbe (…)” (Kétségbeesés) A Nobel-díjas tudós a makro- és mikrobiológia területén valóban a részecskéket kutatja. A tudományok is egyre specializálódnak, sokszor tapasztaljuk meg a „nem látni a fától az erdőt” szólás igazát. A karácsonyra megjelent könyvek, folyóiratok, filmek sokaságát szinte át sem lehet tekinteni. Általában jellemző ránk az ünnepi szétszórtság: szétaprózzuk magunkat, ahelyett hogy az egész átfogására törekednénk. Néhány évvel ezelőtt legalább karácsony éjjel csönd ült a nagyvárosokra is, manapság azonban a „csendes éjben” is lüktet a forgalom, sokan önmagukat szinte szétszakítva ingáznak csonka családok, a darabra hullott részecskék között.

Szíve mélyén minden ember az egészre vágyik. Mert igaz, hogy „most töredékes az ismeretem” (1Kor 13,12), ám vágyom a teljességre, a színről színre látásra. Lukács evangélista, aki festői módon ábrázolja Jézus születését, a részeknek ezt a csodálatos egésszé rendeződését tárja elénk. Az ünnep evangéliuma azt tartalmazza, hogy karácsonykor Isten az egész élményét akarja nekünk megadni. Az elbeszélésből karácsony egésze bontakozik ki.

Mire tanít minket a „menjünk el egészen Betlehemig!” lelkülete?

Először is arra, hogy nekünk is személyesen részt kell vállalnunk az eseményekből. Győződjünk meg mindarról, amit hallottunk. Lukács, a történész pontosan utánajárt mindennek. Az ő igényességével, továbbá a pásztorok őszinte kíváncsiságával menjünk előre. Nem elég, ha másodkézből kapunk információkat. Kevés, ha csupán felszínesen találkozunk az ünneppel. Megnézhetünk egy Jézus születéséről szóló filmet, sok mindent elolvashatunk karácsonyról – de semmi sem pótolja a személyes találkozást.

Másodszor arra tanít, hogy ne álljunk meg félúton. Ha csak karácsonyi hangulatot, ünnepi idillt keresünk, akkor még távol vagyunk a céltól. Csupán a megszokás még korántsem nyújthatja az ünnep csodáját. Benned ragyogjon fel a csillag fénye! Benned és körülötted legyen több fény és melegség. Ne ragadj le a kis Jézusnál, Jézuskánál, hanem fogadd el: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (2,11)

Harmadszor arra kötelez ez az elbeszélés, hogy fogadjuk el a másik embert is a jászol körül. Jaj nekünk, ha bárkit is kirekesztünk. Az amúgy szűk betlehemi istállóban jól megfértek egymással pásztorok és királyok, mezítlábasok és bíborba öltözöttek. Az egyházban, a gyülekezetekben is sokfélék vagyunk, más és más kegyességet és teológiai irányzatot képviselünk, ám el kell fogadnunk egymást. A hitben erősebb segítse a hitben gyengébbet, erre is kötelez karácsony evangéliuma. Így lesz csak valósággá, hogy az evangélium az egész nép öröme lehet.

Negyedszer abban is a rész helyett az egészet kínálja a karácsonyi történet, hogy Jézus születésében az ég és a föld találkozik. Mert Jézus az ég küldötte, azaz valóságos Isten, ugyanakkor a föld gyermeke is, valóságos ember. Ezért szólhat így az evangélium: dicsőség a mennyben és békesség a földön. Önmagában egyik is, másik is csak a részt jelentené. Együtt az egészet kínálják. Jézusban összeér az ég és a föld. Ő a teljességet kínálja.

Soha ne elégedjünk meg a résszel, keressük mindig az egészet.

Imádkozzunk! Jézus Krisztus! Te, aki valóságos Isten és valóságos ember vagy, ajándékozz meg minket a rész helyett az egésszel. Köszönjük, hogy születésedben összeért az ég és a föld. Ámen.

Fabiny Tamás