Napról napra

Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. 2Kor 8,9 (Péld 17,5; Lk 1,/39–45/46–55/56/; Fil 4,4–7; Zsolt 115) Jézus azért jött, hogy a hátrányos helyzetűeknek, az elesetteknek, az elnyomottaknak, a kiszolgáltatott helyzetben lévőknek, az összetört szívűeknek elhozza Isten szeretetét. Ő ma is gazdaggá teszi a lelki szegényeket.

Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt. Ézs 26,12 (Mt 1,21; Mt 1,/1–17/18–21/22–25/; Róm 1,1–7; Ézs 52,7–10) Karácsony üzenete, hogy Isten Jézusban békét kötött a világgal. Ezért nem rajta, hanem csak rajtunk múlik, hogy szenteste lesz-e béke bennünk és körülöttünk. Ki kezdje a békülést? Mindig az, aki elfogadta Isten békéjét.

Krisztus Jézus megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult. Fil 2,7 (5Móz 10,17; Lk 2,/1–14/15–20; Tit 3,4–7; Lk 1,46–55) Az őskeresztény Krisztus-himnusz a karácsonyi csoda titkát dicsőíti. Jézus személyében Isten lett emberré, hogy megmutassa az igaz emberséget. Tedd azért te is azt, amit Isten tett: légy emberré! Meglátod, csodák történnek majd körülötted.

István Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: „Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll.” ApCsel 7,55–56 (Zsolt 111,4; Jn 1,1–5/6–8/9–14; Zsid 1,1–3/4–6/; Lk 2,29–32) István látta a megnyílt eget. A karácsony nem múlik el. Jézus megnyitotta a menny ajtaját, és mi nap mint nap nyitott ég alatt élhetünk. A karácsony nem egyszeri, régmúlt történet, hanem olyan esemény, amely egyszer s mindenkorra megváltoztatta a világot, az életünket.

Amikor a pásztorok meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak. Lk 2,17 (Zsolt 60,14; Jn 21,20–24; Ézs 52,13–53,6) A pásztorok megmutatják nekünk, hogyan folytatódik a karácsony. Azok, akik átélték a csodát, továbbadják az örömhírt. A hír szájról szájra, embertől emberig terjed. Továbbadjuk-e mi is a körülöttünk élőknek?

Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged. Zsolt 145,10 (Jel 19,6–7; Mt 2,13–18; Ézs 53,7–12) Ha a körülményeinkre nézünk, akkor van okunk a panaszra, a kesergésre. De ha arra nézünk, amit Isten tett értünk és velünk, megszületik szívünkben a hála, elkeseredett emberekből elégedett, boldog emberekké leszünk.

Pál írja: Tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel. 2Kor 7,4 (Zsolt 33,21; 1Jn 4,11–16a; Ézs 54,1–10) Sorsunk nehéz helyzeteiben kitől kapunk vigasztalást? Pál nem az abban való reménykedésből merít erőt, hogy majdcsak jóra fordulnak egyszer a dolgok, hanem abból, hogy Jézus vele van. Az ő szeretetétől semmi el nem választhat minket.

Balicza Iván