Oratio oecumenica

Mindenható, szerető Istenünk! Olyan jó volt megállni az ünnepek csendjében! Olyan jó volt beburkolózni szereteted fényébe, a mindig aktuális és élő üzenetbe: egyszülött Fiad értünk, emberekért jött a földre. Hallgass meg minket most is, hogy az ünnep fénye, ragyogása, csillogása, mosolya legyen kísérőnk további utunkon.

Köszönjük neked a családokat. Köszönjük, hogy egymásra bízol bennünket, hogy van kiket szeretnünk, féltenünk. Most azokért könyörgünk, akik egyedül vannak, család, támasz nélkül ebben a világban. Ne hagyd őket magukra, nekünk pedig segíts, hogy megtaláljuk a számukra való segítségnyújtás legjobb módját. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk a lehetőségeket, hogy senki ne rekedjen kinn istállóban és hidegben, hogy szívünk legmélyéről fakadjanak bátorító szavak, és tetteink is kövessék őket.

Köszönjük neked a gyülekezeteket, közösségeinket! Köszönjük, hogy együtt lehetünk, együtt nevethetünk és sírhatunk, hordozhatjuk egymás terheit. Áldj meg bennünket nyitottsággal, mások iránti őszinte érdeklődéssel. Add, hogy minél többen találják meg otthonukat gyülekezeteinkben, segíts megláttatni, hogy a veled való közösségben élni a legjobb.

Köszönjük neked hazánkat, országunkat, földünket. Köszönjük a gyönyörű tájakat, amelyekkel megajándékoztál bennünket. Ne engedd, hogy kihűljön szívünkben a csodálat teremtett világod iránt, és elfakuljon bennünk a felelősség tudata. Hiszen ránk bíztad világodat, hogy őrizzük, gondozzuk, utódainknak is örökül hagyjuk. Te segítsd vezetőinket, tanítsd őket őszinteségre, tisztaságra, igazságra, hogy ne kelljen hazugságban, félelemben élnünk.

Urunk, könyörgünk minden emberért a földön. Olyan sok a beteg, nyomorult, szomorú, elkeseredett társunk! Értük is könyörgünk, hogy találjanak reménysugarat, amelybe kapaszkodhatnak, hogy amikor ajtók záródnak be emberek előtt, meglássák a kitárt ablakok sok új lehetőségét. Könyörgünk azokért, akik betegségben gyötrődnek, és nehezen fogadják keresztjüket. Taníts mindnyájunkat szent Fiad alázatára, hogy kezedből elfogadjunk jót és roszszat, örömet és bánatot.

Most, amikor az ünnepnek vége, de még égnek a karácsonyi gyertyák, te ragyogd be életünket, szívünket-lelkünket melegítsd fel el nem múló szereteted tüzével. Olyan jó volt beleburkolózni ebbe a szeretetbe! Könyörgünk, Urunk, maradj velünk, hogy megtanuljunk mi is igazán szeretni, őszintén segíteni, bátran szembenézni az előttünk álló kihívásokkal, feladatokkal. Ne engedj elfásulni, megtörni, kiégni bennünket azért, mert a világ körülöttünk hazug és csalóka, mert a bűn terpeszkedik, és hálóját kiveti mindenkire. Segíts megőrizni az ünnep örömét, derűjét, hogy magunkkal vigyük azt a hétköznapokba is.

Hallgass meg minket a mi Urunkért, akit világosságul és üdvösségül küldtél a földre, akiért áldott vagy örökkön-örökké. Ámen.