Élő víz

Az Ószövetség második könyve az Egyiptomban kis törzsből nagy néppé lett Izráel sorsát írja le. Beszámol arról, hogyan kényszerítette őket az új fáraó (az egyiptomi történelem II. Ramszesze) rabszolgamunkára, majd Isten segítségével hogyan szabadultak ki Egyiptomból. Ezért nevezték el a könyvet a görög és latin Bibliában Exodusnak, vagyis „kivonulásnak”.

A rabszolgasorban sínylődő zsidóság számára Isten küldött szabadítót Mózes személyében. Mózes az égő csipkebokornál úgy ismerte meg Istent, mint aki „jelen van” a választott nép életében. Ezt tapasztalták meg a menekülő zsidók is, amikor Isten megszabadította őket az üldöző egyiptomi hadseregtől. Izráel számára az exodust követő pusztai vándorlás és a Sínai-hegynél kötött szövetség is évezredekre maradandó istenélményt jelentett.

Isten választott népe előbb ismerte meg Istent szabadító Úrként, mint teremtőként. Az Istentől elnyert szabadság élménye vezette el a zsidóságot arra a hitre, hogy Isten az egész teremtett világ Ura is. A későbbiekben az Ószövetség állandó kérdése maradt, hogy a nép vajon képes-e megfelelni a szabadító és a velük szövetségre lépő Isten elvárásainak. Elvégre mindig sokkal könnyebb körültáncolni az éppen aktuális „aranyborjút”, mint a láthatatlan, kiábrázolhatatlan, de szabadító Istenben bízni.

Korunk emberét a szabadsággal kapcsolatban elsősorban két kérdés foglalkoztatja: emberi szabadságunknak és Isten mindenhatóságának az összefüggése (vagyis a szabad akarat kérdése), valamint a politikai szabadság (és következményei, például a lelkiismereti és vallásszabadság, a sajtó- és szólásszabadság). Az előbbi kérdéssel éppen az Exodus és e könyv nyomán Pál apostol foglalkozik sokat a Római levél kilencedik részében.

A mai értelemben vett politikai szabadságról nem tud a Biblia, hiszen az ókorban még nem létezett e fogalom. A politikai és gazdasági elnyomással kapcsolatban azonban éppen az Exodusnak és a prófétai könyveknek van sok, ma is megszívlelendő mondanivalójuk.

„Azok, akik feladnák a szabadságot azért, hogy ideig való biztonságot kapjanak cserébe, sem a szabadságot, sem a biztonságot nem érdemlik meg.” (Benjamin Franklin)

„Az abszolút hatalom az emberből nem istent, hanem ellenistent formál. Isten ugyanis a porból teremtette, a zsarnok viszont porrá zúzza az embert.” (Eric Hoffer)

Magyar Bibliatársulat