A hét témája

„Szüntelenül imádkozzatok!” (1Thessz 5,17)

Ézs/Iz 55,6–9: Keressétek az Urat, amíg megtalálható!

Zsolt 34: Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott

1Thessz 5,13–18: Szüntelenül imádkozzatok!

Lk 18,1–8: Szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni

Pál azt írja: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” Levelét egy olyan hívő gyülekezetnek írja, amelynek tagjait a halál gondolata aggasztja. Sok hűséges keresztyén testvér „elaludt”, mielőtt az Úr visszatért volna, hogy minden hívőt részesítsen a feltámadásában. Mi fog történni az elhunyt hívőkkel? Mi lesz a még élőkkel? Pál megnyugtatja őket, hogy az elhunytak az élőkkel fognak feltámadni, és arra biztatja őket, hogy szüntelenül imádkozzanak. Mit jelent szüntelenül imádkozni? A mai olvasmányok segítenek e kérdés megválaszolásában. Egész életünkkel az Urat kell keresnünk, bízva abban, hogy a keresésben megtaláljuk őt.

A száműzetésben, mikor minden reménytelennek és élettelennek tűnt, Ézsaiás próféta azt hirdette: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” Az Úr még a száműzetésben is mellettünk van, és arra biztatja népét, hogy forduljanak hozzá imádsággal. Kövessék törvényeit, hogy megismerhessék irgalmát. A 34. zsoltár azt a prófétai meggyőződést hirdeti, hogy az Úr meghallgatja azokat, akik hozzá imádkoznak. A szüntelen imádkozás mellett Isten dicsőítésére is biztat.

Lukács evangéliumában Jézus tanítványait az özvegy példázatával tanítja, aki egy Istent nem félő, embereket nem tisztelő bíróhoz folyamodott igazságért. E történet emlékeztet arra, hogy az imádkozásban kitartásra van szükségünk – „Szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.” Bíznunk kell abban, hogy imáink meghallgatásra találnak: „Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak?”

Egységre törekvő keresztyénekként reflektálunk ezekre az igékre, hogy megértsük, mi „Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra”. Krisztus az, aki bennünk él. Így válik a mi szüntelen imádkozásunk az ő Atyánál való örökké tartó közbenjárásának részévé: „Legyenek mindnyájan egy (…), hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem.” (Jn 17,21) Az egység, amelyre törekszünk, Krisztus akarata szerinti egység, és az imanyolcad a bibliai teljesség fogalmát jelképezi. Egy napon imádságunk beteljesül.

Az egység Isten ajándéka az egyház számára. Ugyanakkor felhívás is arra, hogy éljünk ezzel az ajándékkal. Minden emberi erőfeszítésnek, amely ennek a látható egységnek a kiteljesedésére törekszik, a keresztyének egységéért való imádkozás a forrása. Az elmúlt száz év keresztyén egységért tartott imahetei sok gyümölcsöt teremtek. Ugyanakkor még mindig sok akadály választja el a keresztyéneket és egyházaikat egymástól. Ahhoz, hogy ne veszítsük el a reményt – „ne fáradjunk el” –, kitartóan imádkozva kell keresnünk az Úr akaratát egész életünkkel.

Egység Ura, Atya, Fiú, Szentlélek! Szüntelenül imádkozunk azért, hogy egy lehessünk, ahogy te egy Isten vagy. Atyánk, hallgasd meg kérésünket. Krisztus, gyűjts minket a te akaratod szerinti egységbe. Szentlélek, add, hogy el ne lankadjunk. Ámen.