A hét témája

„Intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket!” (1Thessz 5,14)

Jón 3,1–10: Ninive megtérése

Zsolt 51,8–15: Tiszta szívet teremts bennem

1Thessz 5,13–18: Biztassátok a bátortalanokat

Mk 11,15–17: Az imádság háza

A bűnvallás és a megtérés kezdettől az ökumenikus mozgalom lényege. Keresztyén közösségeinkben szükséges egymást számon kérnünk, ahogyan Pál tanítja a Thesszalonikaiakhoz írt első levelében. Ha valaki megosztja a közösséget, rendre kell utasítanunk. Ha egyesek félnek a megbékélési folyamattal járó nehézségektől, bátorítanunk kell őket.

Miért is tagadnánk? A keresztyének között azért is vannak ellentétek, mert nem vagyunk elég elkötelezettek az ökumenikus párbeszédre vagy az egységért való imádkozás iránt.

A Bibliában olvassuk, hogyan küldte el Isten Jónást Ninivébe, hogy bűnbánatot hirdessen, és hogyan tért meg az egész város. A keresztyén közösségeknek hallgatniuk kell Isten szavára, és meg kell vallaniuk bűneiket. Az elmúlt évszázadban több olyan próféta is élt közöttünk, akik figyelmeztettek az ellentéteinkben megnyilvánuló hűtlenségünkre, és mihamarabbi megbékélésre intettek.

Jézus erőteljes fellépése a templom megtisztításakor megkérdőjelezi szűk látókörű értelmezéseinket a keresztyén megbékélésről. Nekünk is szükségünk van megtisztulásra. Meg kell tisztítanunk szívünket mindattól, ami megakadályozza abban, hogy igazán az imádság házává váljon. Olyanná, amely valamennyi nép egységére törekszik.

Urunk, te azt várod, hogy az igazság hassa át bensőnket. Szívünkbe adj bölcsességet. Taníts egymást bátorítanunk az egység felé vezető úton. Mutasd meg, milyen változásokra van szükségünk a megbékéléshez. Teremts mindnyájunkban őszinte ökumenikus nyitottságot. Ámen.