Evangélikusok

Kedves Gyászoló Család! Kedves Testvérünk, Valika! Sokan szóltak a gyászistentiszteleten. Hallottunk igehirdetést, Tibor életének, szolgálatának jellemzését, baráti szavakat. Mégis, én úgy éltem át az alkalmat, hogy Tibor szolgált nekünk. Ez volt az ő Deák téri utolsó szolgálata: összegyűjtötte Isten népét templomunkba.

Ő, aki innen indult, és most ide érkezett vissza, de közben is mindig itthon érezte magát, most újra megtöltötte templomunkat. Minden pad megtelt hívekkel. Mindkét oldalon álltak. Megteltek az erkélyek. Úgy éreztem magam, mint évtizedekkel ezelőtt nagypénteken, húsvétkor, karácsonykor, óév estéjén és újévkor. És egyre csak jöttek és jöttek az emberek. Régi ismerős arcokat láttam, kissé megöregedve ugyan, de újabbak, fiatalok, tanítványok is jöttek. Római katolikusok és reformátusok is, és ki tudja pontosan, hány lelkész: püspökök, esperesek, gyülekezeti lelkészek, egymással olykor vitatkozók vagy éppen perben állók, régi barátok, évfolyamtársak… Nyoma sem volt ellentéteknek, egy nép adott hálát az Istennek.

Különös talán, de így éreztem: a személyes gyász ellenére is valósággal boldog voltam. Kívánom, hogy így maradjon meg bennem a Deák tér képe. Tibor vonzásában újra szerették egymást az emberek. Kiérve az udvarra, mindenkivel, akivel csak lehetett, kezet fogtam, érdeklődtem családtagok, ismerősök iránt. Sok csalódás és keserűség után újra örültem a nagy gyülekezetnek. Tibornak már nem tudtam megköszönni mindezt, de nektek megírom: pásztor lelkű Tiborunk a halálában is prédikált, pásztorolt, összegyűjtötte szétszóródott nyájunkat.

Szeretettel:

Kari (Dr. Hafenscher Károly)