Keresztény szemmel
Blogbejegyzés
2008. 01. 03. Ezt a történetet kaptam. Remélem, más is erőt merít belőle!
Kanada egyik nagyvárosában történt. Az úgynevezett „felső tízezer” kultúrára igényes köreiben izgalmat keltett a hír, hogy egy világhírű zongoraművész elfogadta az önálló előadóestre szóló meghívásukat.
A hangversenyt a város legelőkelőbb koncerttermében kívánták megtartani; az igen borsos árú belépőjegyeket csak a művészetért igazán rajongók vásárolták meg. Közéjük tartozott Mrs. Blue is. Az idős hölgy maga is zongorázott, de különösen a legkisebb unokájának akart kedvet csinálni a muzsikához, tehát őt is elvitte magával. Az elkényeztetett unoka igen jó hallásúnak mutatkozott, de a zenetanulás legelején tartott.
Amikor a nézőtér elsötétült, csak a színpadot világították meg a reflektorok, a fiúcska nyugtalanul fészkelődni kezdett a helyén. Látni akarta a nagy hangversenyzongorát, ezért odalopódzott.
Közben elhangzott az előadás kezdetét jelző halk csengő. A fölfokozott várakozásban a nagymama nem vette észre, hogy az unokája már nem ül mellette. Egyszer csak a zenekar hangolásának finom zajába – kezdetlegesen pötyögtetve – belevágott egy kemény hang, a közismert gyerekdarab, a „Szamárinduló” dallama.
A nézőtéren az elszörnyedés halk moraja futott végig, de ebben a pillanatban a függöny mögül előlépett a nagy hírű művész. Meghajlás nélkül egyenesen a zongorához sietett, és máris két kézzel játszott a gyermek vállai felett. Az elképedt nézők még a hangját is hallották, amint a zongoránál álló gyereknek azt súgta:
– Csak játssz! Ne hagyd abba! Tovább!
Amit a művész a „Szamárindulóra” improvizált, olyan csodálatos volt, hogy valósággal lenyűgözte a hallgatóságot.
Eddig a történet. Nekünk is szóló üzenete a következő: olykor úgy látszik, hogy erőnket, tudásunkat felülmúló vállalkozásba kezdünk Isten országáért, s a vállalkozásunk néha nem több, mint az ő hangversenyzongoráján pötyögtetett „Szamárinduló”. Szégyent, méltatlankodást, sőt botrányt is okozhatnánk vele, ha maga az Úr, a világegyetem alkotóművésze nem állna mellénk, isteni akkordjaival nem tisztítaná meg és nem emelné föl a mi emberi erőlködésünket.
Szolgálj az Úrnak, ne hagyd abba, tovább! Tedd meg, ami rád bízatott, légy hű sáfár, ő melletted áll, megvéd és megerősít!
Deák László