evél&levél

Tisztelt Donáth László! Kedves Lelkész Testvérem! December 17-én a Gyurcsány Ferenc-féle csapat újabb, sokadik szégyenletes tettével bizonyította, hogy híjával van minden emberi, nemzeti, szolidáris érzésnek, és hajlandó magyar emberek millióit odalökni a profitorientált egészségügyi biztosítóknak, csak hogy néhány érdekcsoport rátehesse kezét a társadalombiztosításnál a polgárok filléreiből összegyűlt tőkére. Politikai zsarolás, szemfényvesztő hazudozás: semmi sem volt elég drága azért, hogy az MSZP–SZDSZ csekélyke, hazugságok árán megszerzett parlamenti többsége ismét egyszerű szavazógépként működjön.

Számomra megdöbbentő, hogy te mint keresztény ember és evangélikus lelkész – szívből vagy színből – azonosultál ezzel a nemzetvesztő akarattal. Hetek óta dolgozik bennem a kérdés: miért tetted? Ismét így fogalmazok: keresztény emberként, evangélikus lelkészként miért nem akartál jobb, becsületesebb, „minőségibb” ember lenni, mint azok a képviselőtársaid, akik hónapokig bizalmuk megvonásával fenyegetőztek a nyilvánosság előtt, majd a döntő pillanatban mégis igent mondtak az egészségügy szétverésére? Ezzel végleg eljátszották pártotok maradék, igencsak leheletnyi, de talán még meglévő becsületét. Végleg eljátszották a saját emberi tisztességüket is. Sokuk azóta sem mer a választói szemébe nézni, és én ezen nem is csodálkozom.

Az egészségügyi privatizációs törvény alaposan megkurtított és nevetségessé tett vitájában egyvalamivel érthetünk egyet: azzal, hogy sok mindent meg kell változtatni a magyar egészségügyben. Komoly szakemberek, orvosok, gyógyszerészek, mentősök számtalan javaslatot le is tettek az asztalra, amelyeket azonban pártotok és miniszterelnökötök egyszerűen félresöpört, és járta a saját útját.

A szakemberek szerint – hozzám hasonlóan, saját bevallásod szerint, magad sem vagy az – a több biztosítóra épülő egészségügy zsákutca lesz, ha végül törvényt hozatnak róla veletek. Szlovák szomszédaink megpróbálkoztak vele, és kiderült, hogy nem nagyon működik. Semmiből előrángatott egészségügyi miniszteretek kedvenc példája, a holland modell úgy tudta túlélni első évét, hogy az állam eurómilliókkal pumpálta tele a rendszert, hogy valamennyire is működőképes maradjon – ráadásul ez a szakminiszternek is a fejébe került. Az Egyesült Államokban napjainkban választási kampányt építenek arra, hogy jöjjön létre a nemzeti kockázatközösségen alapuló egészségügy a több-biztosítós rendszer helyett. Miért? Mert ott találtattak olyan politikusok, akik rádöbbentek: az állampolgárok jelentős része, több millió ember esik ki az alapvető egészségügyi ellátásból csak azért, mert nincs szilárd anyagi háttere, és így a biztosítók számára túlságosan nagy anyagi kockázattal járna szerződést kötni vele.

Te és képviselőtársaid erre a csődöt mondott rendszerre mondtatok igent december 17-én a parlamentben. Eldöntöttétek, hogy akik mondjuk képviselői vagy miniszteri javadalmazásban részesülnek, azok után kapkodjanak a biztosítók, és ha bajba kerülnek, a legjobb műszerek és a legkiválóbb szakemberek álljanak a rendelkezésükre jól felszerelt kórházakban. A kisemberek pedig, akik nyögik a Gyurcsány-rendszer ezerféle adóját, a sokszor cáfolt gázáremeléseket, a liberalizált árampiac következtében megugró energiaárakat és minden mást, akiknek nincsenek millióik a bankszámlájukon, azok nem jutnak egészségügyi ellátáshoz, ha kéztörésnél vagy influenzánál komolyabb bajuk lesz. Eldöntöttétek, hogy magyar emberek százai vagy ezrei haljanak meg csak azért, mert a biztosítóknak velük nem éri meg üzletet kötni. Eldöntöttétek, hogy vannak ebben az országban olyanok, kétkezi munkások, nyugdíjasok, fogyatékkal élők, akikre nincs szükség, ha megbetegszenek, mert nem termelnek elegendő hasznot.

Könnyen előfordulhat, hogy mi magunk is, kis keresettel rendelkező lelkészek vagy a családtagjaink kívül kerülünk a rendszeren, mert nincs mögöttünk akkora anyagi bázis, hogy a biztosítók megkeressenek bennünket. Te mit fogsz mondani akkor, ha lelkésztársadat vagy annak gyermekét, esetleg idős édesanyját küldik haza a kórházból kezelés nélkül, mert egy biztosítási szakember íróasztal mellett meghozza a döntést: nem éri meg meggyógyítani őket…?

Tudod, kikre mondtál nemet december 17-én, felsorakozva „elvtársaidhoz”? Azokra a „kicsinyekre”, akikről magad is számtalanszor prédikáltad már a szószéken, hogy aki őket felkarolja, az magát az Úr Jézust karolja fel, aki pedig őket ellöki, az magát az Úr Jézust löki el…!

Szomorúan mondom ki: te, Donáth László, keresztény ember és szeretett lelkésztársam, a világ kicsinyeire és a bennük magát elrejtő Jézusra mondtál nemet azzal, hogy – pillanatnyi előnyökért, pártfegyelemből, vagy hogy megfelelj eszelős miniszterelnököd elvárásainak – igent mondtál az egyik legszégyenletesebb törvényre.

Isten azonban irgalmas, így kaptál még egy esélyt. A tavaszi parlamenti ülésszakon újra szavazhatsz. Mint lelkésztársad, kérlek, mentsd meg a becsületedet. Ki tudja, lesz-e rá több lehetőséged…?

Emberségedet, nagyságodat, hitedet tudnád magasba emelni azzal, ha – akár egyedüliként is – fel mernél állni, és igent mondanál a kicsinyekre, a nemzet egységére, a szolidaritásra, és nemet a magyar egészségügy kiárusítására és szétverésére.

Isten kegyelmében és evangélikus lelkészi becsületedben bízva kívánok neked boldog új esztendőt! Őszinte szeretettel:

Tubán József lelkész (Csorna, 2008. január 6.)