Kultúrkörök

Közös kiállításon mutatja be Zichy Mihály munkásságát a szentpétervári Ermitázs és a Magyar Nemzeti Galéria a budai Várban. A március 23-ig nyitva tartó tárlat különlegessége az a pontosan száz darabból álló álló kollekció, amelyet a világhírű orosz múzeum kölcsönzött erre az alkalomra, de emellett hazai köz- és magángyűjteményekből is jelentős válogatás – összesen háromszáz alkotás – került a látogatók elé.

A művész – pesti és bécsi tanulmányait követően – 1847 és 1906 között élete jelentős részét Oroszországban töltötte. Eleinte Katalin nagyhercegnő udvarában, majd 1852-től egymás után négy cár – I.Miklós, II. Sándor, III. Sándor és II. Miklós – szolgálatában dolgozott. Ez az első alkalom, hogy itthon is látható az a száz, kitűnő mesterségbeli tudásról tanúskodó rajza és akvarellje, amelyet oroszországi tartózkodása során készített. Ezeket korábban a cári gyűjteményekben a közönségtől elzárva őrizték; máig oroszországi közgyűjtemények kincsei.

A kiállítás anyaga nagyobb részben nagyméretű reprezentatív akvarellekből és szépiarajzokból áll, melyek a cárok udvari életét örökítik meg, de olyan kultúrtörténeti „csemegék” is láthatók közöttük, mint az a II. Sándor egyik vadászata alkalmával készített kártyasorozat, amelyet a művész a cár számára rajzolt, s amelyen önmagát is megörökítette.

A cár udvari festőjévé kinevezett Zichy Mihály szorosan kapcsolódott az orosz irodalomhoz is. Számos orosz alkotó, így Lermontov, Gogol és Goncsarov műveihez is készített illusztrációkat. Ezek közül is látható néhány a Nemzeti Galériában.

A kiállítás második része Zichy leginkább ismert magyar könyvillusztrátori munkásságát mutatja be. Az ember tragédiájához és Arany János balladáihoz az 1880-as, 1890-es években készített illusztrációi szinte egyenrangúak az irodalmi művekkel, s azokhoz hasonlóan közismertek. A Madách-illusztrációk 1885 és 1888 között készült sorozatát húsz nagyméretű szénrajz alkotja. Ezeket a fővárosi közönség az 1970-es évek óta most először láthatja ismét egyben.

Csodával határos módon bukkant rá Zichy elveszettnek hitt Faust-illusztrációira egy Olaszországban élő művészettörténész az 1960-as években; ezeket akkor megvásárolta a magyar állam. Ebből a különleges, húszlapos tollrajzsorozatból is látható válogatás csakúgy, mint az a néhány köz- és magángyűjteményben őrzött Petőfi-illusztráció, melyeket a művész az 1884. évi Petőfi-díszkiadás számára készített.

Zichyre ebben a korszakában leginkább Gustave Doré gyakorolt hatást. (A neves francia festő és illusztrátor Biblia-illusztrációi közül lapunk január 6-i számában közöltünk néhányat.) Zichy személyesen is ismerte Dorét, akinek három rajzát a Szépművészeti Múzeum őrzi; e lapok most a Zichy-kiállításon láthatók. Az Evangélikus Országos Múzeum is kölcsönzött képet a kiállítás számára: a művész 1871-ben készített, Luther látomása (Luther Wartburgban) című alkotása „vendégeskedik” a Várban.

Megtekinthető a nemzeti galériabeli tárlaton az 1878-as világkiállításra készült hatalmas festmény is – A Rombolás géniuszának diadala –, amelyet Zichy Mihály a főművének szánt.

A „Zichy Mihály, a rajzoló fejedelem” című kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, a Budavári Palota C épületének (1014 Budapest, Szent György tér 2.) földszinti kiállítótermében tekinthető meg március 23-ig, hétfő kivételével mindennap 10 és 18 óra között. További információk a www.mng.hu honlapon.

– bzs –