e-világ

Manapság szinte nincs olyan tisztségviselője egyházunknak, aki ne lenne elérhető ingyen hívással flottás telefonján. Hívhatjuk egymás bármikor, beszélhetünk egymással bármennyit, fizetnünk csupán az alapdíjat kell. Megnyugtató, hogy ha egy hosszabb témát kell megbeszélnem valakivel, nem kell törődnöm a szaporodó percekkel. (A flottán kívüli számok hívásáért persze már fizetjük a tarifát.) Nos, jó ez a lehetőség, de már van „még ilyenebb”! Telefonbeszélgetés internet alapon.

Az internet hőskorában a világhálón csüngők e-mailben – vagy ahogyan magyarítani próbálták: drótpostán – tartották egymással a kapcsolatot. Ennek előnyei: olcsó (csak a betárcsázós kapcsolat díját kellett fizetni), pillanatok alatt több levelet is elküldhettünk vagy kaphattunk, üzeneteink rövidebb időn belül eljuthattak a világ másik végébe. A széles sávú internet világában pedig már azzal sem kell nagyon törődnünk, ha nagyok a levelekhez kapcsolt mellékletek, hiszen a kapcsolat korlátlan, gyors és béketűrő. De mindeközben megtört az e-mail egyeduralma, új csatornák jöttek létre.

Egyre több on-line elérhető fórummal lehetett találkozni, több honlap is kínált chatelési lehetőséget. Kapcsolataink ezek segítségével kibővültek, ismerősöket szereztünk, akikkel megoszthattuk gondolatainkat. A sávszélesség egyre nőtt, a válaszok egyre gyorsabban értek célba. Apró gond volt csupán, hogy szűkös lehetőségek álltak rendelkezésünkre félrevonulni a virtuális tér egy csendes zugába. A technika pedig – nyilván nem önzetlenül – tágította a lehetőségeket.

Eleinte külföldi útjainkon irigyeltük a helyieket, amiért olcsó, internet alapon működő telefonálási lehetőségek álltak rendelkezésükre, így a világ számos pontjára centekért társaloghattak. Én először Berlinben, egy török negyed kellős közepén figyeltem fel erre, akkor még sorban álltak ott is. Aztán nem sokkal később már az én számítógépemen is letelepedett először egy, majd még egy újabb csevegőszoftver.

Kezdetben jött az MSN. Windows operációs rendszereken terjedt, és viharos sebességgel hódította meg a tizenéveseket. El voltak tiltva az otthonról való kimaradástól? Az MSN virtuális randi lehetőségét kínálta. A beszélgetés kezdetben szövegesen folyt, később aztán szélesedett a kör. Egyre több géphez csatlakozott mikrofon, hangszóró és webkamera, így a virtuális térben tartott randi egyre valószerűbb lett.

Ma valahogyan így zajlik a kommunikáció: bele-belenézek beszélgetőpartnerem szemébe, elmesélem, mi történt velem ma, vagy mit szeretnék, közben szövegesen átküldöm egy érdekes honlap címét, projekttervet egy dokumentumfájlban vagy a pár perce készült fotót. Mindez egy vasamba sem kerül. De akár meg is oszthatom a képeimet másokkal a rendelkezésemre álló tárhelyen, vagy megnyithatom gépem egy részének tartalmát mások számára. Az MSN a kommunikáció egyik leghatékonyabb formájává alakult.

Aztán feltelepül a gépemre a konkurens szoftver, a Skype. Ma már többnyire „skype-olok”. A Skype alapfunkciói megegyeznek az MSN kínálta lehetőségekkel, és szintén ingyenesek, előnye viszont a Skype-nak, hogy nem csupán Windowson fut, hanem jól érzi magát linuxos vagy Apple masinán is. Szóval mindent tud, amit az MSN, egyvalamiben pedig többet: hívhatunk vele telefont is! Vonalas és mobilkészüléket használó ismerőseinket bármikor, bárhol elérhetjük vele. A rendszeren kívüli hívásokért persze fizetnünk kell – igaz, nem túl sokat. Eljutottam vele a berlini török negyedben tapasztalt lehetőségekhez úgy, hogy ki sem kell mozdulnom a lakásomból.

Megváltozott a világ néhány éven belül. Én még emlékszem a betárcsázós kapcsolatra, arra, hogy aggódva vártam hónap elején a számlát. Ma ADSL-en kommunikálok, és bármit megtehetek vele. A mobil széles sáv elterjedésével skype-olhatok majd a kocsiból az autópályán robogva, vagy kollégám ugyanakkor elküldheti nekem a másnapi programomat.

Én már azon sem lepődnék meg, ha hamarosan átszólhatnék beszélgetőpartneremnek: szagoljon csak, hogyan illatozik az étel a tányéromon!

– erdelyik –