evél&levél

Ruzsánszki Dávidnak hívnak, és jelenleg az Uppsalai Egyetem ösztöndíjas hallgatója vagyok informatika szakon. Sajnos nagyon kevés alkalmam van az utóbbi években hazajönni, és szintén sajnálatos, hogy az ilyen alkalmak is nagyon sokszor csak szomorúsággal töltenek el, főleg amikor látom, mi is történik most hazánkban.

Amikor otthon vagyok, szeretettel járok templomba, és ha megtehetem, kézbe veszem az Evangélikus Élet legutóbbi számát is. Így tettem az elmúlt héten is, amikor nagymamám nyolcvanhatodik születésnapjára utaztam haza. Különösen is felkeltette az érdeklődésemet Tubán tisztelendő úr cikke, a nyílt levél, amelyet nyílt szívvel és bátorsággal mert megfogalmazni. Igazi hazafias szemléletet látok cikke mögött. Én azt gondolom, sok ilyen bátor emberre lenne szüksége ennek az országnak, hogy felgyógyuljunk végre nemzetünk balsorssal sújtott esztendői után. (…) Sokat szoktunk beszélgetni erről a témáról az egyetemen tanuló erdélyi, kárpátaljai és felvidéki magyar barátaimmal is.

Nem ismerem (sajnos) Tubán tisztelendő urat, de határozott stílusa és a levél tartalma is lenyűgözött. Véleményem szerint pont ilyen, az 1840-es éveket idéző, hazaszeretettől fűtött politikára lenne szükségünk akár az Országgyűlésben is. Becsületes, „minőségibb” emberekre ott is szükség lenne, nem csak a csornai gyülekezetben. Olyan emberekre, akik akarnak és képesek is végre helyesen belelátni a magyar politikába, és szemük előtt nem a haszonszerzés, hanem a krisztusi lelkület és evangélium áll.

A cikk alatt csak később vettem észre a Budai Egyházmegye lelkészi munkaközösségének levelét, amelyet nagyon jó kezdeményezésnek tartok. Talán nem kellene itt megállni, és az aláírásokat a gyülekezetekben is lehetne gyűjteni. Nagymamám biztatott, hogy nyugodtan küldjek olvasói levelet, sőt ő is elolvasta a levelemet, mielőtt elküldtem, és azt üzeni, két aláírásra biztosan számíthat Bence esperes úr.

Egy jobb haza reményében,

Ruzsánszki Dávid (Uppsala)