Élő víz

Az Ószövetség hetedik könyve színes képet nyújt Izráel életének arról a korszakáról, amely a honfoglalás és a királyság bevezetése közé esik, nagyjából a Kr. e. 12–11. századról. A letelepült törzsek laza kapcsolatban éltek egymás mellett, és csak akkor fogtak össze, ha ellenség fenyegette őket. Ellenség pedig akadt bőven: keletről a rabló beduinok, az ammoniták és a móábita királyság szorongatták Izráelt, nyugatról, a tengerpartól pedig a sokkal fejlettebb haditechnikával fellépő filiszteusok jelentettek folyamatos fenyegetést.

A könyv arra figyelmeztet, hogy a folyamatos küzdelemben megtapasztalt elnyomatás és megszabadulás a választott nép Isten törvényeivel szembeni engedetlenségének vagy engedelmességének a következménye. A könyv azokról a hős harcosokról, „bírákról” kapta a nevét, akiket „Isten Lelke” hívott el és ruházott fel erővel éppen a legkeservesebb elnyomatások idején. E bírák között találunk kiemelkedő fizikai vagy szellemi erővel megáldott karizmatikus férfiakat (például Gedeont és Jeftét) és egy asszonyt is (Debórát).

A Bírák könyvének különös alakja Sámson, aki magányos harcosként úgy hadakozott a filiszteusokkal, hogy közben leginkább önmagával, az Istentől kapott erő és az emberi gyengeség kibékíthetetlen ellentmondásaival küzdött. Amikor Sámson élete és Isten rajta keresztül adott áldásai egy sor értelmetlen tévedése következtében semmivé válni látszottak, csodálatos módon végül mégis bebizonyosodott, hogy őt is Izráel Istene hívta életre és fogadta szolgálatába, hogy halála révén előkészítse Izráel megszabadulását a filiszteusok elnyomása alól.

„Ha a természetet vizsgáljuk, örökké szem előtt kell tartanunk, hogy körülöttünk minden élőlény a sokasodásért küzd, hogy mindegyik küzdelemben él élete meghatározott szakaszaiban, és hogy a pusztulás elkerülhetetlenül leselkedik fiatalra vagy öregre egyaránt…” (Charles Darwin)

„Én Uram, Uram, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.” (Zsolt 140,8)

„Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.” (Lk 9,24)

Magyar Bibliatársulat