Kultúrkörök

Idén először ismerték el egyházi intézmény tanárának a munkásságát a Békéscsaba kiváló pedagógusa kitüntetéssel: Völgyesi Attiláné, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatóhelyettese vette át másodmagával Vantara Gyula polgármestertől az elismerést. A kitüntetettnek meghatározó szerepe volt abban, hogy 1998-tól nemcsak alapfokú művészeti iskolaként, hanem – az országban egyedülálló módon – egyházi fenntartású képző- és iparművészeti szakközépiskolaként is működik az intézmény. Ugyanakkor már beszélgetésünk elején hangsúlyozta, hogy ez nemcsak az ő érdeme…

– Az iskolavezetés hat főből áll; én a művészeti területért vagyok felelős. Az eredményeket a kollégákkal közösen értük el. Az én feladatom elsősorban a háttér megteremtése, a képző- és iparművészeti képzés menedzselése: különböző dokumentumok készítése, felvételiztetés, pályázatírás, az ellenőrzési folyamat vezénylése. Azért is örülök különösen a díjnak, mert tudomásom szerint saját kollégáim javaslatára kaptam meg a kitüntetést.

– Ön nemcsak helyi szinten foglalkozik a művészetoktatással, hanem országos szakmai szervezetek munkájában is részt vesz.

– Valóban, szinte az egész életem erről szól. A Művészeti Szakközépiskolák Szövetségének a képző- és iparművészeti területért felelős alelnöke vagyok, a Magyar Művészetoktatásért Országos Szakmai Szervezet szakértőjeként elsősorban az alapfokú művészeti képzéssel foglalkozom, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének tagjaként pedig számítanak a szakmai tapasztalataimra.

– Munkája során rálát a magyar művészeti képzés egészére. Milyen helyet foglal el ebben a rendszerben a békéscsabai intézmény?

– Elismerik a munkánkat. Tíz év alatt sikerült megteremtenünk a színvonalas képzés, az elmélyült alkotómunka szükséges feltételeit. A diákok nyugodt környezetben, felszerelt műtermekben dolgozhatnak. Emellett nagyon jó az iskolai kollektíva; a munkatársaim nemcsak nagyszerű művészek, hanem jó emberek is. Mindenekelőtt pedig ki kell emelni, hogy egyházi intézményként a békéscsabai iskola igazi gyöngyszem a magyar oktatási palettán.

– Miben más a keresztény művészeti oktatás az egyéb iskolákban folyó munkához képest?

– Lehetne említeni diákokat, akik innen indultak, és elismert alkotókká váltak. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem mindenki válik művésszé. Amit azonban minden diáknak át kell adnunk, az a szeretet, a tolerancia, az emberség, a közösségben való gondolkodás és egymás segítésének az öröme. Biztos vagyok benne, hogy a művészet a hit és Isten felé tereli a fiatalokat. Munkánkat a szakma, a művészet és a hit egysége jellemzi. Ezért egyedülálló a békéscsabai iskola.

– Milyen tervekkel vágnak neki a művészeti képzés második évtizedének?

– A legfontosabb, hogy tudjuk tartani a színvonalat, miközben megragadunk minden fejlesztési lehetőséget. Folyamatosan figyeljük a pályázatokat, hogy korszerű környezetben alkothassanak a gyerekek. A menedzseri feladatok egyre több erőfeszítést kívánnak meg az iskolavezetéstől. Nem állhatunk meg egy percre sem.

– Nem bánja, hogy a sok papírmunka, vezetői feladat mellett kevés időt tölthet a diákok között?

– Ez együtt jár a munkakörömmel. A vezetői szerep nagyon fontos a számomra, hivatásom azonban továbbra is a gyermekek tanítása, nevelése. Óriási öröm, hogy hetente hat órát taníthatok. Az a néhány foglalkozás olyan számomra, mintha kirándulnék.

Ebben az intézményben megtaláltam nemcsak a munkámat, hanem a hobbimat és a szórakozásomat is. Engem is erősít, gazdagít a légkör, tökéletesen boldog embernek tartom magam.

László Jenő Csaba