e-világ

A mozgókép a huszadik század egyik olyan jelentős vívmánya, amely átalakította az emberek mindennapjait. A század első felében még a hang nélkül, zongorakísérettel vetített filmek vonzották a tömeget, majd a film hangot kapott, hamarosan pedig színeket is.

A mozgóképek térhódítása a televíziók képernyőjén folytatódott. A családok mindennapjait mára a médiának ez a csatornája befolyásolja leginkább. Még. Mert ugyan a legtöbb háztartásban nem csupán ott áll a tv-készülék, de a családi program is sokszor e köré szerveződik, mára egyre nagyobb teret hódít a számítógépeken nézhető videó. Míg a család idősebb tagjait a televízió köti le, a fiatalabbak már az interneten letölthető filmek segítségével ütik el az idejüket.

Kultúránk egyik meghatározó eleme a képi gondolkodás. Ez már jóval a fényképezés, televíziózás előtt kialakult. A közvetített tudást sokkal könnyebben befogadja az ember a képi világon keresztül, mint olvasással – nem tagadva persze az olvasásnak az elmét sokkal inkább fejlesztő hatását. Különbség van a statikus képek és a mozgókép hatása és befogadása között is, hiszen a mozgókép a teljes jelenlét, a valós szituáció élményét adja. Mára az emberek nem csupán természetesnek fogadják el, de el is várják, hogy mozgóképes információkhoz jussanak.

A mozgókép – mint már említettem – eleinte a mozikon, később a televízión, videokazettákon, DVD-lejátszókon keresztül jutott el a fogyasztókhoz; mára az interneten is egyre több videóhoz juthat egyre könnyebben hozzá az, akinek lehetősége van rá. Még néhány éve is illuzórikus vágy volt, hogy az internetről tömegével lehessen letölteni, majd a számítógépen lejátszani filmeket – napjainkra a helyzet teljesen megváltozott.

Mint minden, az internet által kínált portéka eléréséhez, itt is a technológia fejlődésére volt szükség. Még évtizedünk elején is keveseknek adatott meg, hogy rendszeresen barangoljanak a virtuális világban, akik pedig ezt megtehették, azok is betárcsázós internetkapcsolattal, keskeny sávszélességgel érték el a világhálót. Egy rövid, néhány perces videó letöltéséhez is akár órákra volt szükség. Ha pedig sikerült letölteni vagy valakitől CD lemezen megszerezni egy-egy filmet, akkor szükség volt a megfelelő lejátszó szoftverre, valamint az ezt kiszolgáló úgynevezett kodekekre.

Aztán a sávszélesség nőtt; ma szinte mindenki széles sávon látogatja a világhálót. Egyre több honlapon adtak közre filmeket úgy, hogy már nem kellett őket lementeni a komputerre, hiszen a weblap kódjai a gépen lévő médialejátszót használták. A filmeket így már a honlapon nézhettük – persze csak akkor, ha a szükséges kodekek telepítve voltak a gépünkön.

A jelenlegi legkorszerűbb technológiának köszönhetően teljesen mindegy, hogy a honlap szerkesztője milyen fájlformátumban tölti fel a videókat, a portálon lévő alkalmazás átalakítja flashvideo-formátumra, amelyet a weboldalba beépített flash alapú lejátszó közvetíteni tud. Ezt már szinte mindenki tudja „fogni”, a filmek így minden különösebb erőfeszítés nélkül élvezhetők.

Az internetes videó forradalma egyre több videomegosztó portált hívott életre. Szinte mindenki, aki használja az internetet, találkozott már a YouTube, a Google Video vagy a magyarországi „riválisok”, a Videa vagy az IndaVideo anyagaival. Ezeket már nemcsak a forrásportálon érhetjük el, hanem egy kód beillesztésével bármelyik honlapon is megjeleníthetők.

A mozgóképes kultúrát befogadta az internet. Talán nem túlzok, ha azt gondolom, hogy hamarosan ez a közeg lesz a filmek közvetítésének legfontosabb csatornája. Az internet falánk, bekebelezi ezt médiumot is. Sőt a televíziót magát is. Az internet mindent magába olvaszt, mindent úgy tálal, hogy mi, fogyasztók a legkönnyebben befogadjuk. Hogy ez már a Mátrix előszobája-e, azt még nem tudom.

– erdelyik –