Napról napra

Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét? Szó sincs róla! Róm 3,3b–4a (Jer 18,14b–15a; Mk 12,1–12; Róm 5,1–5/6–11/; Zsolt 123) Közmondásos a „kutyahűség”. Az emberi hűség már kevésbé. De Isten hűsége mindenek fölött való. Még ha hűtlenné váltál is őhozzá, ő, amit ígért, megtartja. Melletted marad, ki van nyújtva a keze tefeléd. Hozzá fordulhatsz, és megragadhatod a mentő, felsegítő, biztonságot adó kezet. Megrendítő ez az isteni szeretet. S ha megtapasztaltad ezt, te is tudsz majd mellette állni az ezt nem igénylő, de szükséghelyzetben levő embernek.

Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz. Zsolt 91,4 (Mk 5,36; Jer 26,1–3.7–16.24; Mk 12,28–34) A tanyán szörnyű tűz pusztított. A gazda szomorúan nézte, ahogy szinte minden leégett, az állatai is elpusztultak. Az udvar közepén ott látott egy szénné égett kotlóst. Keserűen arrébb billentette a lába hegyével, és ebben a pillanatban vagy húsz kiscsibe futott ki alóla… Jöjj Jézushoz, ő élete árán is megoltalmaz. Csodálatos szeretet. Élsz még, vagy élsz már?

A mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk. 2Kor 4,17 (Ézs 30,26; Jób 2,1–10; Mk 12,35–40) „Lájtos” szenvedés? Igen, az Úrban bízva és őbelé kapaszkodva. Mert nem egyedül viseled, mert ő megért, és mert a cél, az örök dicsőség fénye elhalványítja a jelen szenvedését. És pillanatnyi ez a szenvedés ahhoz a sok jóhoz mérve, amelyet napról napra kaptál eddig is Istenedtől. Pillanatnyi, ha hitben az örökkévalósághoz méred. Isten órája másképp jár. Vele a rossz ideje rövidebb, a jó pedig örökké tart. Ugye, már el tudod viselni, ami a jelen pillanatban nehéz?

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Jn 1,1.3 (Ézs 48,13; 2Móz 17,1–7; Mk 12,41–44) Jézussal kezdődött a világ története, aki az Ige. „Minden őáltala és őrá nézve teremtetett.” Isten először a Megváltót adta, majd őrá nézve megteremtette a megváltásra szoruló embert. A világra azt mondta, hogy legyen – és lett. Majd kétezer évvel mai korunk előtt is Jézussal kezdődött a világ új történelme. Jézus azt mondta, hogy „megbocsáttattak a bűneid” – és lehullt az emberről a teher. Azt mondta, hogy „csend legyen” – és elült a vihar. Azt mondta, hogy „gyógyulj meg” – és meggyógyult a beteg ember. Ma is szól, ma is Ige ő. És ha hittel fogadod, a te életedben is megvalósul, valósággá lesz Isten szava, jóakarata.

Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását mindennap! Zsolt 96,2 (Kol 3,16; 1Jn 1,8–2,2/3–6/; Mk 13,1–13) Az éneknek van dallama, ritmusa és szövege. Nyilván a tartalom a legfontosabb. Ezt kell minél szebben és művészibben elénekelni. De ha jó a tartalom, az Úr szabadításáról beszél, akkor ne habozz az egyszerűbb éneket is elénekelni. Az is áldást visz az életekbe. Csak szívből énekelj, és az Úrnak. Ne röstelld, hogy nem vagy nagy művész. Énekelj.

Jézus mondja: „Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.” Mk 11,24 (Zsolt 19,15; Lk 9,43b–48; Mk 13,14–23) Ne feledd, hogy a négy fal közt is, ha összeteszed a kezed, ott van Isten, és hall téged. Nem a négy falnak beszélsz. Nem „falra hányt borsó”, amit mondasz. Imádkozz teljes bizalommal. És ő megadja, ami a javadra van.

Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet. Jn 7,24 (Jer 5,3a; Gal 2,16–21; Mk 13,24–37) Megítéled a másik embert, hogy mit mond és mit tesz – pedig nem tudod, mi van a szívében, mennyi baja van, és mennyi terhet hordoz. Csak a felszínt látod. Isten a jó felszín mögött látja a sok rosszat, de a rossz felszín mögött, a szív mélyén látja azt is, ha a jót akarja valaki. Ha Jézus már megítélt téged bármelyik értelemben a kettő közül, akkor tudsz majd te is jó ítéletet hozni. És soha, de soha nem ítélkezni.

Széll Bulcsú