Kultúrkörök

Extrovertált, a világra és a külső eseményekre figyelő, ingeréhes fogyasztói kultúrában élünk. Minden „jót” kívülről várunk, lehetőleg gyorsan és erőfeszítések nélkül. Hiányzik a késleltetési és kivárási képesség, az azonnaliság mohó követelménye sürgeti a friss élményeket. Ez a hedonista attitűd úgy „fogyaszt”, hogy nem „emészt”, mert a feldolgozó belső folyamatokra már nincs ideje. Az óriáscsecsemővé degradálódó konzumember enni, venni akar, mindent megszerezni, bevenni, megenni, elfogyasztani. Mohóságát kiszolgálja a vizuális információdömping, mely automatikusan az agy mélyére szállítja az információkat, gondolkodni sem kell, csak befogadni, bevenni, bármiről is legyen szó. A megemésztő feldolgozás lelki szintű beépítő folyamatát ezernyi akadály nehezíti.

Komputeromorf világunk a számítógépek csodálatos kapacitását kínálja játékul, kapcsolatpótlékul, munkaeszköz gyanánt. A személyesség és közvetlenség az emberi kapcsolatokban már-már zavaró kényelmetlenségként tűnik fel, jobb, „praktikusabb” a személytelen találkozás védelmébe bújni, érzelmi sebektől védetten kommunikálni.

Ebben a világban szükségszerű ellenpontok, mintegy kiegyenlítő erők gyanánt élnek azok az ingerforrások, amelyek nem kifelé, hanem saját belső, kimeríthetetlenül gazdag belvilágunk felé nyitnak szabad utat, introvertálnak, elmélyülést kívánnak, saját alkotó és újrateremtő lelki „izomzatunkat” edzik, megvédenek a szellemi eltunyulástól és az előcsócsált gondolatok kényszerű „benyelésétől”, a külső manipulációktól. Ezek a lélek-mentő-övek a könyvek, mentálhigiénés gondozó útjuk pedig az olvasás.

Száz pszichológusjelöltet kérdeztem meg arról, miben látják az olvasás szerepét napjainkban a vizuális kultúra csábításának vonzásában, és hogy melyek voltak számukra a nagy hatású olvasmányélmények.

Megrendítő válaszok tanúskodnak arról, milyen nagy szükségünk van a befelé fordulásra, elmélyülésre, önreflektív lelki munkára, szellemi aktivitásra. Mindezt az olvasás indíthatja el, amely újrateremtő képzeletünket aktivitásra gerjeszti, érzelmi tudatunkat azonosulásra mozdítja, beleérző átélésen alapuló élményeinket katarzishoz juttathatja.

A számos értékes eredményről az előadás ad árnyalatos képet, reménységre nyitva értelmiségi mivoltunk lankadó erőit, bizonyítva azt, hogy a könyv és az olvasás a szellemi autonómia megőrzésének fontos eszköze, mely megvéd a tunyuló tudat konzumista renyheségeitől, és felelős állásfoglalásra képes, edzett lelket segít életben tartani bennünk.

Személyesen is szólnom kell az örök írásnak, a Bibliának a lelki erőtöltő, megtartó szerepéről. Az Újtestamentum példázatainak nyelvében mindnyájunknak fel kell ismernünk a „jobb agyfélteke” érzelmi tudatához szóló üzeneteinek hatalmát, a „kozmikus tudat” mindennapi kenyerét, a spirituális intelligencia folyamatainak nélkülözhetetlen táplálékát. Az agyműködéstől a legmagasabb szintű spirituális élményekig terjedően követhetjük azt az utat, amelyet az örök Írás nyit meg szellemünk mozgásterében, megerősítve bennünk az életben tartó „szent hármast”, a hit, remény, szeretet triádját.

Ha olvasunk, belvilágunk felé indulunk, belemerülünk az időtlen tudat alkotó folyamataiba, katarzishoz jutunk, erőt merítünk, és megújulunk. Sok egyéb mellett ezért is szükségünk van könyvekre és olvasásra.

Ez lehet a pszichológia friss üzenete, mely a könyvek szeretetére, az olvasás gyönyörűségére világít rá.

Prof. dr. Bagdy Emőke