Élő víz

Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. (Lk 9,62)

Böjt 3. hetében az Útmutató reggeli és heti igéi Isten Bárányának, Krisztusnak a követésére hívnak, nem titkolva az „imitatio Christi” akadályait, de örömét sem. Így kezdődött: Keresztelő János bizonyságtétele nyomán – „Íme, az Isten Báránya!” (Jn 1,29.36) – az ő két tanítványa Jézus követője lett. Két másik névtelen ember is azt mondta: „Követlek, Uram, de előbb…” (Lk 9,61) Jézus Urunk vezérigénk szavaival a tanítványság akadályaira utalt. Anyagi kényelem, munka vagy elfoglaltság, család és barátok: semmi sem lehet az első helyen; Krisztusnak versenytárs nélkül kell uralkodnia a szívünkben! Ezért kérhetjük őt: „Tekints reám, és könyörülj rajtam, mert szegény vagyok.” – „Szemeim mindenkor az Úrra néznek, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.” (GyLK 686,11) Pál is kér: „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben…” (Ef 5,1–2) Csak úgy élhetek a világosság gyermekeként, ha (Asmussen vallástételével) „ellene mondok az ördögnek, lényének és minden munkájának, az istentelen gonosz világnak és saját bűnös testemnek és véremnek. Átadom magamat a Szentháromság Istennek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, hogy övé legyek mind az én boldog végemig.” Jézus követésének előfeltétele az önmegtagadás és a kereszthordozás: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,27) Luther szerint: „Bár a keresztet nem azért vállaljuk, mintha ezzel remélnénk üdvözülni vagy csak a legcsekélyebb érdemet is szerezni, mégis Krisztus példája szerint szenvednünk kell, hogy hozzá hasonlóvá legyünk.” Jób Istenhez fordul panaszával; négy „Miért…?” kérdése közül az első: „Miért nem veszed le rólam a szemed?” (Jób 7,19a) S mikor az Úr megismerteti magát, kérdései megoldódnak; mert – mint Jób mondotta – „csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak” (Jób 42,5). Dáviddal együtt kérhetjük: „Őrizd meg lelkemet, és ments meg engem, ne valljak szégyent amiatt, hogy benned bíztam!” (Zsolt 25,20; LK) Jézusunknak ismeretlen szimpatizánsai is vannak, s a nevében szolgálnak. „Ne tiltsátok el (…), mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.” (Mk 9,39.40) A Jézussal egy hajóban utazó keményszívű tanítványok a két kenyércsoda ellenére sem értik, hogy a mindenség Ura meg tudja oldani az akkori kenyérhiányt is. „Van szemetek, és mégsem láttok…?” (Mk 8,18) Tanítványai „kiképzése” során, „bevetésük” előtt Jézus arról is beszélt, hogy ki nem méltó őhozzá. Minden, ami Jézus és közém áll, az bálvány, és elválaszt tőle; lehet az a családtagjaim vagy önmagam szeretete. De aki „elveszti életét énértem, az megtalálja azt” (Mt 10,39). Az Emberfia visszajövetele előtti idő hasonló lesz Lót napjaihoz; ám a földi dolgokhoz való ragaszkodás veszélyezteti örök sorsunkat! „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.” (Lk 17,33) Ma még az Úr „Jézus hív: »Jertek énutánam!«” „Kövessük őt, a drága Mestert!” (EÉ 438,1.5)

Garai András