Oratio oecumenica

Mindenható Istenünk! Felüdítő öröm hallanunk és látnunk, hogy bármi érhet minket, bárhová visz is az utunk, a te gondviselésed őriz és oltalmaz minden lépésünknél. Ahogy igéd hirdeti: ha a hegyek meg is szűnnek, ha a halmok meg is inognak, a te irántunk való hűséged megmarad a világ végezetéig. Bocsásd meg nekünk, Urunk, hogy oly gyakran eltávolodunk tőled, és oly sokszor szem elől tévesztjük ígéretedet! Segíts emlékeznünk erre, Urunk, életünk minden napján! Ne érjen olyan öröm, és ne keserítsen olyan fájdalom, ne rendítsen meg olyan kétség, amely megtörheti oltalmadba vetett hitünket! Hisz sóvárog a mi lelkünk teutánad, egész szívünk és testünk ujjong szereteted láttán. „Boldog ember az, akinek te vagy ereje, Istenem, akinek szívében a te útjaid vannak.” Oltalmazz, gyámolíts, ahogy eddig is tetted, Urunk – még ha nem is ismertük el vagy háláltuk meg mindig a jóságodat. Légy jelen munkahelyünkön, otthonunkban, ne legyen hely és alkalom, ahol elfeledhetnénk, hogy vigyázó tekinteted folyton figyel ránk. Őrizd meg családunkat, barátainkat: ne valljunk szégyent kereszténységünkben, amikor kapcsolatainkban kell megfelelően helytállnunk – hol türelemmel, hol bátorítással, hol figyelmességgel, hol gondoskodással. Tölts fel bennünket lelkesedéssel, kitartással, mikor munkánkat, feladatainkat végezzük, erősítsd elhivatottságunkat kötelezettségeink iránt. Adj nekünk állhatatosságot, könyörgésre kész szívet a bajban és hálás, örömre kész lelkületet a vidám napokon. Légy együtt, Urunk, a szenvedőkkel, betegekkel, haldoklókkal, a gyászban kesergőkkel, mindazokkal, akik anyagiakban vagy szeretetben szenvednek hiányt. Köszönjük, Urunk, örök hűségedet, amellyel jóra tanítasz és örök országodba vezetsz minket! Ámen.