Egyházunk egy-két hete

Ha közgyűlésre hívják meg az embert, felkészül egy többnyire fárasztó együttlétre, ahol száraz, hivatalos ügyek kerülnek terítékre. Bár február 24-én az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) csendesnapján sor került mindezekre – pénzügyi beszámolót, elnöki jelentést hallgattak meg az egybegyűltek, jövőbeli tervekről szavaztak –, mégsem érezte senki sem megterhelőnek az együtt töltött órákat. Sőt a résztvevők mindegyike sajnálta, hogy olyan gyorsan elrepült az idő. A Deák téri gyülekezet nagytermében tartott együttlét sikere annak volt köszönhető, hogy az EKME közgyűlését tartalmas csendesnap keretébe foglalták a szervezők. Az alkalmat Gáncs Péternek, a misszióért felelős püspöknek az áhítata indította, aki a szenvedéstörténet furcsa alakjának, Pilátusnak a „hitvallásáról” beszélt. Emlékszünk, a helytartó íratta fel három nyelven a keresztre: A názáreti Jézus, a zsidók királya. Kissé elkésett ezzel a vallomással Pilátus, képletesen szólva már csak a holt Krisztust mutathatta fel – fogalmazott a püspök. A misszióban szolgálók feladata, hogy a Királyt, az élő Jézust hirdessék. Hecker Frigyes nyugalmazott metodista szuperintendens előadásában továbbvitte ezt a gondolatot; mint mondta, a tanítványok nagy kiváltsága, hogy a Pásztorról tehetnek bizonyságot. Ő szólt a nap mottójául szolgáló igeversről, Jézus bizonyságtételéről: „…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10b) Sokan félreértik ezt a mondatot, mert kiragadják a szövegkörnyezetből. Úgy gondolják, Jézus itt a földi javakról beszél. Szó sincs róla. A jó pásztor olyan javakra gondol, amelyeket nem lehet elrabolni tőlünk. Ahogyan az előadó megfogalmazta: „Az adott szükségleteket meghaladó krisztusi jelenlétet jelenti.” A misszió feladata – akár az igehirdetésben, akár karitatív cselekedetekkel – felhívni a figyelmet arra, hogy „otthon lehetünk Istennél”. Isten hív a vele való közösségbe. Ebéd után pótszékeket kellett behordani a terembe. Zsúfolásig megtelt a helység gyermekekkel és szüleikkel, akik az EKME karácsonyra kiírt rajzpályázatának az eredményhirdetésére érkeztek. A jutalmazott grafikák, festett képek Marseille arab negyedében voltak kiállítva még az ünnepek előtt. A Marhaban központban szolgáló finn misszionárius házaspár e rajzok segítségével beszélhetett a muszlim gyermekeknek keresztény hitünk lényegéről, a megváltás titkáról. Így kapcsolódhattak be egyházi iskoláink kisdiákjai a missziói szolgálatba; rajzaikkal hirdették a bővelkedő életet, hiszen a betlehemi jászol is azt üzeni a világnak, hogy Istennél minden nép otthon lehet. Mindeközben a Nairobiból néhány napja visszatért Bálint „gyerekek”, akik a téli szünetben kijuthattak szüleikhez, az egyik asztalon vásárt rendeztek az EKME által támogatott Kawangware nyomornegyed özvegyasszonyainak kézimunkáiból. A befolyt összeg ezeknek a nőknek a megélhetését segíti, valamint a gyermekek napi étkeztetésének a költségeihez járul hozzá. Közgyűlésre szólt a meghívó, de száraz, hivatalos alkalom helyett élettel teli csendesnapról térhettek haza a résztvevők.

B. P. M.