Élő víz

Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. (Jn 12,24)

Böjt 4. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az Úr Krisztus áldozatát hirdetik, aki testét adja a világ életéért. Hogy miként történik ez, arról maga Jézus szól vezérigénkben, nem csak az őt ott látni kívánó görögöknek. Mi testi szemmel nem láthatjuk őt, de szolgálhatjuk tanítványként, és – ahogyan Jézus mondja – „ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is” (Jn 12,26). A vigasztalás szolgálatában követhetjük Pál nemes példáját, „hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket” (2Kor 1,4). Így dicsőíthetjük az irgalom Atyját, s együtt örülhetünk Jeruzsálemmel! „A népek pedig irgalmáért dicsőítsék az Istent” – Károli így folytatja: „Örüljetek, pogányok, az ő népével együtt.” (Róm 15,9.10) Böjt közepén mi, „keresztyének, örvendezzünk, mert országol mi királyunk, fénylik immár ő zászlaja, haláltól minket megválta” (GyLK 660,1)! Isten jósága hűségre kötelez; a pusztában mannával táplálta népét, mielőtt bevitte volna „olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret”. Előképe az élet Kenyerének: „Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember” (5Móz 8,9.3), hanem Isten igéjével is! Jób átélte: Istennek mindig igaza van, akkor is, ha „ok nélkül szaporítja sebeimet. Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól.” (Jób 9,17–18) Ám annak, aki minden élethelyzetben megmarad Krisztusban, teljes örömöt ajándékoz. „Örvendezek, amikor ezt hallom: az Úr házába megyünk!” (Zsolt 122,1; LK) Mert „nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek” (Jn 15,16). Ez az „ingyen” kegyelem! „Mert nem ti találtatok meg engem, hanem nekem kellett titeket megkeresnem és hazahoznom, mikor Isten ismeretétől távol, idegenben tévelyegtetek, s kárhozatban ültetek.” (Luther) Búzaszem sorsú életünkre Pál így tekint: Jézus halálát, de életét is a testünkben hordozzuk. „Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.” (2Kor 4,16) És ennek a Krisztussal a szenvedésben megvalósuló közösségünknek nem a fizetsége, hanem a gyümölcse, hogy részesedünk a dicsőségből. Jézus búzaszem sorsa az ő Atyjától kapott küldetése: „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem.” A jó pásztor egyben a várva várt, de elvetett Messiás; „ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok” (Jn 10,17.26). Azoknak, akik hisznek benne, és szeretik őt, az igazság Lelkét adja, hogy pártfogójuk legyen. Visszajövetelekor az élet Kenyere örök életté lesz tanítványai számára: „…ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.” És nyilvánvalóvá válik a mi örömünk forrása is: „Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.” (Jn 14,19.20) „Jézus él, én is vele! (…) Ott leszek, hol Uram van: / Ez az én bizodalmam.” (EÉ 223,1)

Garai András