Evangélikusok

Éppen huszonöt évvel ezelőtt történt. A Deák téri presbitérium ülése után félrevont egy presbiter társam, akit addig személyesen nem ismertem. „Fasang Árpád vagyok – mondta –, szeretnék veled beszélni.” Neve ismerős volt. Gyorsan tisztáztuk, hogy hasonló nevű édesapja zenetudós, zongoraművész. Édesapját jól ismertem, akkortájt többek között a Diakónia szerkesztőbizottságának tagjai voltunk együtt. Árpád elmondta, hogy csodával határos módon maradt életben. Átfúródott vakbéllel operálták, napokig élet-halál között volt. Ekkor megfogadta, ha felépül, keres egy ügyet, amelyben valamit visszaadhat abból a kegyelemből, amely őt életben tartotta. Ezt az ügyet az Ordass Lajos ártatlanul meghurcolt püspök teljes rehabilitációjáért folytatott harcban találta meg. Ebben jelentős szerepük volt a Szépfalusi István által szerkesztett Ordass-köteteknek, az úgynevezett „lila könyveknek”. Fasang Árpád sokat segített ezek létrejöttében. Következő ötlete – utólag visszatekintve is – zseniális volt. Ekkor már eldőlt, hogy 1984-ben Budapesten lesz a Lutheránus Világszövetség nagygyűlése. Árpád írt egy levelet Káldy Zoldán püspöknek, amelyben javasolta, hogy a nagygyűlés alkalmából rehabilitálják Ordass püspököt, aki az LVSZ alelnöke is volt. A püspök, akit egész hosszú pályáján nyomasztott Ordass Lajos nagysága, elkövette a legsúlyosabb hibát: nem válaszolt. Így azután Árpád írt egy újabb levelet. Ezúttal Miklós Imre államtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének, és kérte közbenjárását Káldy püspöknél. Ez meg is történt, olyan formában, hogy figyelmeztették a püspököt, ne adjon ilyen magas labdát, írjon egy halogató, nem kötelező ígéretet tartalmazó választ. (Egyébként a nagygyűlésen meglehetősen zárt körben megkoszorúzták Ordass Lajos sírját, és együtt imádkoztak. Rehabilitációról hivatalosan nem esett szó.) Káldy Zoltánt persze rendkívüli módon irritálta az eset – ahogy indulatosan mondta, a bárzongorista akciója –, és minimális retorzióként utasította Hafenscher Károly Deák téri lelkészt, hogy távolítsa el Árpádot a presbitériumból. Ő erre nem volt hajlandó. A patthelyzet feloldására Andorka Rudolffal bejelentkeztünk a püspöknél. Szerencsénk volt. Rudolf akkor kapott Akadémiai Díjat, a püspök ehhez őszintén gratulált; és főleg azért volt szerencsénk, mert Káldy még nem tudta, hogy az ügy megjelent a Neue Zürcher Zeitungban. Így azután kávézás közben, valós gondjairól beszélve nagyvonalúan közölte, hogy persze Árpád maradhat presbiter, csak máskor legyen megfontoltabb. Fasang Árpád akciójával indult az a megújulást célzó folyamat, amelyre az LVSZ-nagygyűlés kínált lehetőséget. Legnagyobb visszhangja Dóka Zoltán nyílt levelének volt, majd következett a Testvéri Szó irat közzététele. Árpádnak mindebben meghatározó szerepe volt. Az ő galyatetői házukban tanácskoztunk Dóka Zoltán hazatérte után a hogyan továbbról. És történetesen ő vitt – Balczó András ült még a kocsiban – Fótra, a Testvéri Szó közösség alakuló alkalmára. A Testvéri Szó történetéről készült – az egyházi levéltárban található – kitűnő dokumentációt is Fasang Árpád állította össze. Ma már inkább anekdota, akkor fenyegetés volt, hogy hivatalos helyen így kommentálták a Testvéri Szó közzétételét: „Az evangélikus egyházban, kihasználva Káldy püspök betegségét, egy Dóka nevű lelkész lázadást szít, és ebben egy Fasang nevű zongorista és egy Frenkl nevű sportorvos segíti.” No comment. Fasang Árpád az MDF alapító tagja volt, ott volt a lakiteleki nyitányon is. Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt írnám, értékteremtő ember volt. Hozzátenném: és konszenzuskereső. Igen rosszul élte meg a magyar értelmiség kettészakadását, sőt valamennyire atomizálódását a rendszerváltozás után. A maga módján igyekezett hidakat építeni. Ezt is szolgálták az értelmiség jeleseinek vallomásaiból összeállított, kiadott kötetek. Bizonyos, hogy életművének feldolgozói még számos, eddig rejtett értékre bukkannak majd. A kilencvenes évek végétől egy ciklusban Párizsban hazánk UNESCO-nagyköveteként rendkívül sokat tett a magyar kultúráért, a francia–magyar kapcsolatokért. Fasang Árpád méltán vonul be az evangélikus történelmi személyiségek panteonjába.

Fasang Árpád temetése március 10-én, hétfőn 14.15-kor lesz a Farkasréti temetőben. A gyászszertartás szolgálatát – a temető Makovecz Imréről elnevezett ravatalozójában – Bence Imre végzi, ezt követően Fasang Árpád földi maradványait apósa, Várady Lajos evangélikus lelkész sírjában helyezik örök nyugalomra.

Frenkl Róbert