e-világ

Talán már a cím is magyarázatra szorul, hiszen mi is a „káros tartalom”? Az internet magyarországi térhódításával egyidejűleg terjedt az a vélemény is, hogy a világháló ha nem is teljesen káros, de mindenképpen ártó. Árt a megszokott kommunikációs csatornáknak, árt a bejáratott szórakozási formáknak, de legfőképpen árt az egészséges erkölcsöknek.

Szemlesütve kell megjegyeznünk, hogy egyházi körökben szintén sokan eltúlozták a veszélyeket, és aggódtak a társadalom – már akkor sem feddhetetlen – erkölcseiért. Volt, ahol a szószékről hangzottak el az aggódó szavak. Az evangélikus köröknél sokkal hangosabban érkeztek a féltő sirámok katolikus testvéreinktől, mígnem alapvetően megváltozott a Római Kúria álláspontja. A Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa 2002-ben adott ki iránymutatást, amely már támogatta az internet használatát, sőt buzdított arra, hogy a fiatalok aktívan éljenek az új médium kínálta előnyökkel. Vajon azok az aggodalmak, amelyek ezt megelőzően megalapozottnak tűntek, mára már érvényüket vesztették?

A rovatot figyelmesen olvasó bizonyára kapásból sorolja, hogy az internetet használókra a korlátok nélkül hömpölygő pornográfia, a moderálatlan erőszak és a gátlástalanul terjedő szélsőséges nézetek ártalmasak leginkább. Sajnos nem jelenthetek e téren semmi biztatót, ezek a tartalmak manapság is ellepik a virtuális világot, sőt egyre kifinomultabb módszerekkel terjeszkednek. A kilencvenes évek vége óta az ártó szándékú, interneten terjedő, majd gépeinket tönkretevő, adatainkat ellopó programocskák, egyéb trükkök egyre nagyobb számban keringenek a bitek országútjain. Az internet nem lett biztonságosabb tehát, még akkor sem, ha mi, felhasználók már jobban odafigyelünk.

E cikk terjedelmi korlátai miatt most csak a tartalmi károsító tényezőkkel foglalkozunk. Bizony, gyermekeink elől nem könnyű elzárni sem a világhálón terjedő pornográfiát, sem a szélsőséges nézeteket, az erőszakot pedig – mert az bizony snassz a suliban, ha nem – már maguk keresik. Léteznek különböző, böngészőbe illesztett vagy egyéb programok, amelyekkel a gyermekét féltő szülő szűrheti az elérhető oldalakat. De ne legyenek illúzióink! Túl azon, hogy az ilyen tartalmak kínálói felkészülnek a blokkoló szoftverek ellen, a gyerekek, ha igazán érdekli őket valami, megtalálják a módját, hogy el is érjék. Én magam éppen ezért nem vagyok híve az ilyen korlátozásoknak, illetve más irányban gondolkodom.

Az egyház fizikai létében sem egyszerűen emberek gyülekezése, hanem gyülekezetek sokasága. Kisebb-nagyobb gyülekezetek, egyházmegyék, egyházkerületek alkotják magát az egyházat. Emberek szerveződése az egyház, emberek alkotják, akik valami másra szomjaznak, mint amit a mindennapok kínálnak. Ha ezeket az embereket össze akarjuk gyűjteni a világháló sok hívságot kínáló kavalkádjában, akkor olyan internetes tartalmakat kell számukra létrehozni, amelyek mást nyújtanak, mint az olyan oldalak, amelyek üzemeltetőit csak a gátlástalan kereskedelmi érdek vezérli.

Ha féltjük a gyermekeinket, akkor olyan izgalmas és mégis okos tartalmat kell készítenünk, hogy ne az erőszakos játékokat keressék, hanem a mi játékainkat, az evangéliumok örömét kínálókat. Ha féltjük a tizenéveseket a személyiséget eltorzító pornográfiától, akkor közösségbe kell hívnunk őket. Ha féltjük mindannyiunkat a szélsőséges, a másként gondolkodók emberi méltóságával nem törődő nézetektől, akkor meg kell ismertetnünk mindenkit az emberi méltóság fontosságával, azzal az igazsággal, amellyel kétezer éve Jézus járta Izráel népeit.

A rossz ellen sohasem tiltással kell harcolni. Sokkal eredményesebb az értelmet megvilágosítani. Többet használ a tilalomfánál a segítő szándékkal kinyújtott kéz. Még akkor is, ha az összekulcsolódni akaró kezek között villódzó monitorok állnak.

– erdelyik –