Egyházunk egy-két hete

Igazi ünnep volt…

Úgy tűnik, hagyomány született. Az idén másodszor – ám a lelkes résztvevőket látva valószínűleg nem utoljára – adott otthont a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ az evangélikus borászok és szőlőtermelők találkozójának, versenyének és szakmai továbbképzésének: február 22–24. között rendezték meg a II. evangélikus borfesztivált.

A február végi időpont kedvezőbb volt, mint a tavalyi, hiszen még csak részben indultak meg a munkák a szőlőben. Az előző évinél többen jöttek el: a népes csapat szombatra megtöltötte a házat. Az előkészítők – Nagy Eörs, Smidéliusz Zoltán és e sorok írója – nagy örömmel végezték a szervezés munkáját. Előre érezték a találkozás örömét, de érezték a felelősséget is: az első fesztivál varázsán már túl vagyunk, vajon másodszorra is elegendő számú résztvevő jön-e el, lehet-e megfelelő színvonalat biztosítani, hasonlóan jó hangulatot teremteni? Az előzetes aggodalmakra rácáfolva a siker felülmúlta a tavalyit. Több résztvevő, több borfajta, emelkedő minőség volt jellemző az összejövetelre. A lelkesedés töretlen, a hangulat egyre jobb. A folytatás vágya egyre határozottabb. A tizennyolc éves szakközépiskolás diák és a nyolcvanéves gyülekezeti felügyelő, az országos hírű pincészetet vezető vállalkozó és a hobbiborász egyaránt megtalálta a helyét, beilleszkedik a közösségbe. A tavalyiak családtagként üdvözölték egymást, akár Borsodból, akár Baranyából, akár Nyugat-Magyarországról, akár a Balatoni borvidékről érkeztek. Az újak percek alatt szót értettek a régiekkel, és közös témát találtak. Az együttlét szakmai, baráti és testvéri volt egyszerre. Éjszakába nyúló beszélgetések, nagy nevetések, mély gondolatok cseréje, no meg egy kis nótázás is belefért a programba. Mondanom sem kell, a kommunikációt nagyban „oldotta” a főszereplő, a bor kóstolgatása. Elmélet és gyakorlat egymás mellett futott… Hungarikumnak számító borokról tartott érdekes, vetített képes előadást dr. Májer János, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének igazgatója. A fajták bemutatásához sok olyan információt fűzött, amely elgondolkodtató volt a szakembereknek éppúgy, mint a jelen levő „laikusok” számára. Dr. Urbán András, a Hegyközségek Országos Tanácsának korábbi főtitkára állandó tagnak számít. Kedves személyisége, nagy szakértelme, segítő hozzáállása, építő kritikája idén is sokakat lenyűgözött. Vitaindító előadásában felvázolta a magyarországi szőlészet és borászat helyzetét, megfogalmazta a legfontosabb aktuális kérdéseket – szavai komoly visszhangra találtak, tartalmas fórumbeszélgetés alakult ki. A versenyben ebben az esztendőben Sopron vitte el a pálmát: a két fődíj – nagyarany minősítés – a hűség városába vándorolt. A Lövér pince 2004-es zöld veltelinije és 2007-es királyleánykája megközelítette a maximális pontszámot (a húszas skálán 19,58, illetve 19,41 pont). A több mint nyolcvan borfajtából tizenkettő kapott aranyérmet. Külön öröm volt, hogy egyházunk egyetlen mezőgazdasági iskolája, a kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Informatikai Szakképző Iskola nemcsak tanárokat küldött a találkozóra, hanem diákokat is delegált. Néhány borász pedagógus felesége már el is határozta, hogy a következő évben máshonnan is hoznak tapasztalatszerzésre diákokat. Az egész fesztivált végigkísérte a már állandó mottóvá váló zsoltárvers: (Isten ajándéka) a bor, ami felvidítja az ember szívét. A vidám szívű evangélikus borászok – deo volente – jövőre is találkoznak.

Hafenscher Károly (ifj.)