Élő víz

A királyok két könyve Izráel népének történetét Dávid halálától a két országrész, Izráel és Júda megszűnéséig beszéli el. A történet a bölcs Salamon királlyal kezdődik.

Salamon – apjával ellentétben – nem hadakozásra, hanem az ország belső építésére fordította erejét és tehetségét: fontos diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat épített ki szomszédaival. Uralkodása alatt felvirágzott az ország. Felépült az első jeruzsálemi templom, amelynek messze földről a csodájára jártak.

Salamon megalapozta kivételes bölcsességének hírét, amelynek alapja a Biblia szerint istenfélelme volt. Az északi és a déli országrész közötti konfliktusok ugyanakkor már ekkor kiéleződtek, és halála után az ország kettészakadásához vezettek. A két országrész, Izráel és Júda királyainak történetéről ezután külön-külön, párhuzamosan olvashatunk: a királyok könyvei attól függően neveznek egy királyt Dávid méltó utódjának, hogy hű maradt-e Istenhez, és egyedül őt szolgálta-e, vagy éppen teret adott a bálványimádásnak.

A két könyvet Illés próféta alakja köti össze, aki a hatalmasoknak bátran vetette a szemére az Isten iránti hűtlenséget és a hatalommal való visszaélést. A második könyv elbeszéli, hogy először az északi országrész, Izráel esett áldozatul az Asszír Birodalom terjeszkedésének Kr. e. 722-ben. Júda elbukására még közel százötven évet kellett várni, de a babiloni király 587-ben ostrom alá vette és elfoglalta Jeruzsálemet. A templomot lerombolták, és a lakosság nagy részét Babilonba deportálták. Kezdetét vette a babiloni fogság.

Bár Izráel kettészakadásának világos politikai okai is voltak, a királyok könyvei szerint az egység megbomlása, a megosztottság és a viszály mindig következmény: Isten büntetése egy népnek, illetve a nép vezetőinek a vétkei miatt. Salamon ifjúkorában még bölcsességet kért Istentől, és az ő akaratát kereste, idősebb korában mégis azt tette, amit tiltott Isten törvénye: feleségei kedvéért nemcsak eltűrte a bálványimádást, de ő maga is gyakorolta. Az eredmény egy önmagával meghasonlott király, egy meghasonlott és megosztott ország, a pusztulás és a babiloni fogság.

„A megosztottság gyökerei mélyebbre nyúlnak a politikai következtetések felszínességénél. Valójában olyan alapvető kérdésekben nincsen közös társadalmi meggyőződésünk, hogy mi erkölcsös, és mi erkölcstelen, mi a felelősség, és mi a felelőtlenség, mi a bűn, amely ellen éppen ön- és közveszélyessége miatt együttes erővel kell küzdeni és védekezni, és mi az építő, pozitív munka, amelyet a közösség minden tagjára való tekintettel mindenkinek érdeke és kötelessége végezni. (…) Ehhez pedig elő kell vennünk és tiszteletben kell tartanunk a Bibliát is, amely kézenfekvő és mégis régóta száműzött segítőnk lehetne az alapvető értékek tisztázásában és rangsorolásában.” (Dr. Korányi András)

Magyar Bibliatársulat