Élő víz

Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Mt 20,28)

Böjt 5. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az igazi Főpap szolgálatát állítják elénk. A mai passióvasárnaptól kezdve a keresztények figyelme az örök Főpap, az Úr Jézus szenvedésére és halálára irányul. Ő kéri: szolgáltass nekem igazságot, „ítélj meg engem, Istenem” (GyLK 705,1)! Az Atya ítélete Jézus megdicsőülését jelenti a keresztáldozat által. Böjti utunkon mi is kérjük: „Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem!” (Zsolt 43,3; LK) Feketevasárnap kérdése: „Miért kell gyászban járnom…?” (Zsolt 43,2) Zebedeus fiainak kérése: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején.” Az Úr válasza: „…aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája.” (Mk 10,37.43–44) Az indoklást lásd heti igénkben! Az ószövetségi papkirály előképe a mi Főpapunknak, aki a Fiú, és „örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki” (Zsid 5,9). Dávid szerint a Messiás pap lesz és király: „Megesküdött az Úr, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.” (Zsolt 110,4) Krisztus nem testi származása, hanem feltámadása alapján lett örökkévaló Főpappá. „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.” (Zsid 7,25) Bátorítson Jób hite – Luther Márton fordításában: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és ezután feltámaszt a porból. Akkor majd bőrömmel vesz körül, és testemben meglátom az Istent.” (Jób 19,25–26; magyarázatos Biblia, 588. o.) A magát értünk feláldozó Főpap szolgálatát ellentétpárhuzamok szemléltetik: Hol? Nem a szentek szentjében, hanem a Golgotán. Mikor? Nem évente, hanem örökre. Mivel? Nem áldozati állatok vérével, hanem a sajátjával. Milyen szövetség közbenjárója? Nem az első, hanem az új szövetségé. Miért? „…hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.” (Zsid 9,15) De mi is az örök váltság lényege reformátorunk szerint? „Krisztus azzal, hogy pap, Istent Atyává teszi, magát pedig Urunkká.” – „Drágább áldozatot nem adhatott az Isten, mint mikor magát odaadta, és elemészti magát a szeretet tüzében.” Pál nem az ékesszólás, hanem a Lélek bizonyító erejével hirdeti: „…nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” (1Kor 2,2) Krisztus bűntörlő áldozata egyszer s mindenkorra érvényes, örök váltság: „Ahol pedig a bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.” (Zsid 10,18) János látta a Bárányt és kíséretét a Sion hegyén, és hárfák hangját is hallotta: „…új éneket énekelnek a trónus előtt (…), akik áron vétettek meg a földről…” (Jel 14,3) Az ár az Úr Jézus vére volt; így a mi földi énekünk: „Krisztus, ártatlan Bárány, / Ki miértünk megholtál…” (EÉ 188,1–3)

Garai András