A hét témája

Miért olyan nagy szám, hogy idén két új csapat is benevezett a hagyományos tavasznyitó bábversenyre? Egyrészt mert minden nagyszabású, rendszeresen felbukkanó esemény előbb-utóbb szembesül a következő problémával: mire minden végre olajozottan zajlik, addigra úgy beáll, hogy már mindent tudunk előre. Kis túlzással: aki tavaly lebilincselően humoros darabot írt, azon idén is legalább annyit nevettünk; aki tavaly hatvan gyereket megmozgatott a színpadon, az az idén is elkápráztatott a nagy mozgások rendezettségével; aki tavaly lírai zenét szerzett a történethez, az az idén is csodás volt. Az új csapatok új színt, új bábokat, új stílust hoznak.

De azért is jó, mikor új együttesek merészkednek a színpadra, mert most már ők is tudni fogják, micsoda élményekkel, örömökkel, izgalmakkal jár egy-egy bábverseny. Ráadásul nagy adag bátorság is kell ahhoz, hogy újoncként ki merjenek állni a helyszínt és a műfajt már jól ismerő, tapasztalt bábosok közé. A legyőzött félelmek és izgalom pedig nagyon megerősítik az embert!

Kinek ajánljuk hát a bábozást? Azoknak, akik eddig is báboztak, hiszen évről évre várjuk az adott tematikában a legújabb „termést”. Ajánljuk azonban azoknak a gyülekezeteknek is, ahol esetleg jólesik frissíteni a megszokottat: a hittanórák, cserkészgyűlések és kézművésdélutánok jól megszilárdult rendjét izgalmasan színesítheti az új műfaj (ilyen volt a kelenföldi). És különösen ajánljuk azoknak, akik most gyűjtik össze a csapatot, mint a piliscsabai missziós gyülekezet, amelyben az újonnan kiköltözött családoknak szükségük van közös sikerélményekre, vonzó eseményekre – biblikus háttér előtt.

Vigyázat, a műfaj idő- és energiaigényes! A szombati eseményeket látva azonban bizton állíthatom, hogy a befektetett munka megtérül.

Ittzés Szilvia