A vasárnap igéje

Virágvasárnap – Mt 21,1–9

Bizonyára sokszor tapasztaltuk már, hogy a látszat és a valóság egészen távol van egymástól. Sokszor mást lát a szemünk, mint ami a valóságban van. Hányszor gondoltunk másnak embereket, mint amilyenek valójában!

Isten tetteivel, gondolataival kapcsolatban mindez fokozottan igaz. Virágvasárnap az evangéliumban is megfigyelhetjük ezt, mert megmutatja, hogy mi húzódik meg a történések látszata mögött.

Legelőször is az tűnik föl, hogy Jézussal nem csak úgy zajlanak az események, hanem éppen ellenkezőleg: ő az, aki a háttérben irányítja a történéseket, az ő kezében van a hatalom! Az evangéliumból kiderül, hogy Jézus nem az emberi érzések és vágyak kiszolgálója, nem ezek befolyásolják a viselkedését, hanem ő egyedül Isten akaratához és annak teljesítéséhez tartja magát. Vele és általa valósul meg Isten akarata: Jézus előre látja és tudja, hogy mi fog történni, minek kell megtörténnie. Ezért mondja tanítványainak: „Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt oldjátok el és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” Ezzel teljesedik be az isteni ígéret: „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve…” (Zak 9,9) Jézusnak a prófécia beteljesedését jelző szavai mutatják meg, hogy mindaz, ami azon a napon történik, nem véletlen, hanem mindennek így kell megtörténnie.

Jézus szavaira figyelve látható és érthető meg a látszat mögött meghúzódó valóság: a látszat szerint egy szegény vándorprédikátor érkezett lelkes kis csapatával Jeruzsálembe az ünnepre. Ez a galileai rabbi sok érdekes dolgot művelt: vakokat, bénákat gyógyított meg, és több nagyon meglepő tanítást adott, például: szeressük ellenségeinket; áldjuk azokat, akik üldöznek minket az igazságért, mert az boldogság, és nem átok. Természetesen ennek híre ment a városban is, és érdeklődők sokasága érkezett azért, hogy lássa a csodatévő prédikátort, és hatalmát, dicsőségét megmutató királyként fogadja őt, hozsannát kiáltva, pálmaágakat szórva eléje, ruháját a lába elé, az útra terítve.

A valóság azonban más: Jézus, ez a szegény vándorprédikátor valójában Király, az ég és a föld Ura, a Messiás! De nem pompával, dicsőségével és hatalmával hivalkodva érkezik, mint ahogyan a világi uralkodók szoktak, hanem az érdeklődő és szenzációra éhes szemek elől rejtetten. Nem ítélettel és számonkéréssel jön, hanem szelíden és alázatosan, hogy Isten akaratát betöltve előremutasson a keresztre, a népe üdvösségéért az életét is odaáldozó király megváltó cselekedetére.

Jézus ma is így jön, így van jelen a világban: az ég és a föld Ura, minden hatalom birtokosa elrejti rangját, dicsőségét. Hatalma és ereje rejtett: az érdeklődő, szenzációra éhes szemek nem láthatják meg! Ő maga is és egyháza is gyengének, erőtlennek tűnik a világban.

A látszat azt mutatja, hogy a világi hatalmasságok, elnökök és miniszterek irányítják a világot és az országokat, ők alakítják és rendezik az eseményeket. Az egyház is, mely Isten igéjét hirdeti, mindeközben elég jelentéktelennek tűnik, hiszen alig van, aki hallgat rá. Vannak viszont közösségek, melyekre időnként felfigyel a világ, mert feltűnő, rendkívüli események történnek bennük, ezáltal sok embert vonzanak magukhoz.

A valóság azonban az, amit Isten igéje mutat meg a számunkra, hogy minden hatalom – így a világ irányítása is – Jézus kezében van, minden úgy történik, ahogyan ő akarja: a világi hatalmasságok mind az ő irányítása alatt állnak, hatalmuk és befolyásuk csak addig terjed, ameddig Jézus engedi. Az egyház is jelentéktelennek tűnik, de a valóságban nincs olyan földi vagy szellemi hatalom, amely legyőzhetné és megsemmisíthetné. A szenzáció gyorsan elmúlik, de az Isten igéjét hirdető egyház a világ végéig, az új teremtésig megmarad.

Jézus ma is így jön közénk: rangját rejtve, szelíden és alázatosan, nem ítélettel és számonkéréssel, hanem szeretettel, megértéssel és békességgel. Azért jön, hogy minket is részesítsen a bűnön és halálon aratott győzelmében, hogy mindennap érezzük és tudjuk: mi az ő uralma alatt élünk, az ő védelmében vagyunk, életünket és minden eseményét ő vigyázza, ő vezeti és ő juttatja célhoz. Ez a valóság! Ezt a valóságot Szentlelkének szívünket megvilágosító ereje által láthatjuk meg, és vallhatjuk mi is egész egyházával együtt: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében!”

Imádkozzunk! Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az ég és a föld Ura, minden hatalom birtokosa az egész világban, mégis szelíden és alázatosan jöttél közénk, hogy bűneinket magadra véve, áldozatos haláloddal megszabadíts bennünket az örök haláltól. Kérünk, Szentlelked megvilágosító erejével töltsd el szívünket, hogy terád tekintsünk életünkben, és rólad tanúskodjunk az emberek között mint megváltott néped hozzád hű tagjai. Ámen.

Isó Zoltán