Keresztutak

XVI. Benedek rehabilitálni készül Luther Mártont (1483–1546) azzal az indokkal, hogy a reformátor nem megosztani akarta a keresztényeket, csupán meg kívánta tisztítani az egyházat a korrupciótól.

Lutherrel kapcsolatos álláspontját Benedek pápa szeptemberben fogja nyilvánosságra hozni, miután nyári rezidenciáján – Castelgandolfóban – tartandó éves szemináriumán megvitatja negyven teológustársával, a Ratzinger tanítványi kör néven ismert csoport tagjaival. Belső vatikáni források szerint a pápa amellett fog érvelni, hogy Luther, akit kiátkoztak és eretneknek bélyegeztek, nem volt eretnek.

Walter Kasper bíboros, a Keresztények Egységét Elősegítő Pápai Tanács vezetője úgy véli, hogy ez a lépés előmozdítja majd a katolikusok és a protestánsok közötti ökumenikus párbeszédet, egyúttal ellensúlyozhatja azt a tavaly júliusi pápai állásfoglalást, amely szerint a protestáns és az ortodox hit hibás, illetőleg ezek „nem megfelelő egyházak”.

Luther átértékelése abba a folyamatba illeszkedik, amely – most, hogy XVI. Benedek a jövő hónapban pápaságának harmadik évébe lép – megpróbálja finomítani a katolikus egyházfőt keményvonalas konzervatívnak mutató képet. (…)

Kasper bíboros állítja: „Sokat tanulhatunk Luthertől, kezdve azzal, hogy milyen jelentőséget tulajdonított Isten igéjének.” Ideje volt már, hogy sokkal pozitívabb kép láttassa azt a Luthert, akinek reformjai akkoriban kivívták a pápa haragját, de akire mostanra már úgy tekinthetünk, mint aki „megelőlegezte a reform azon szempontjait, amelyeket időközben az egyház elfogadott”. (…)

A castelgandolfói szeminárium részben az apostoli utódlás kérdésére fog koncentrálni. (…)

Hangsúlyozva, hogy a vallási tekintély egyetlen forrása a Biblia, Luther megkérdőjelezte a pápaság intézményét, és – azáltal, hogy lefordította nemzete nyelvére – a Szentírást elérhetővé tette az egyszerű emberek számára is. Meggyőződése volt, hogy az egyház szem elől tévesztette „a kereszténység alapigazságait”, és 1510-ben tett római látogatása során megbotránkozott a pápaság megtapasztalt hatalma, gazdagsága és korrupciója láttán. Kilencvenöt tételében – melynek egy példányát a wittenbergi templom ajtajára szögezte – 1517-ben Luther nyilvánosan tiltakozott a bűnök megváltására szolgáló pápai búcsúcédulák árusítása ellen. Egyes teológusok ugyanakkor állítják, hogy Luther nem „dogmatikai alapon” szándékozott konfrontálódni a pápasággal, csupán jogos kérdéseket akart feltenni. Úgy tűnik, ezt a nézetet osztja Benedek pápa is.

Luther Mártont X. Leó pápa közösítette ki, aki úgy vélekedett, hogy a reformátor „egy részeg német, aki meggondolja magát, amint kijózanodik”.

Richard Owen (Róma) – Pintér Erzsébet fordítása