Élő víz

Ahogyan Ezsdrás könyvével kapcsolatban már megjegyeztük, Nehémiás és Ezsdrás könyve tartalmilag és a bibliai kánonban is szorosan összetartozott, szétválasztásuk viszonylag késői jelenség a Biblia történetében.

Nehémiás története, amelyről személyes hangvételű feljegyzéseiből értesülünk, időrendileg Ezsdrás könyvének a 6. és 7. része közé esik. A fogságból hazatérő zsidók Círus perzsa király engedélye alapján lerakták a templom alapjait, és hozzákezdtek az építéshez. A szomszédos népek feljelentései és zaklatásai miatt a munka megakadt. Mindennél fontosabbá vált, hogy valaki megerősítse a város védműveit, a falakat. Ezt a feladatot végezte el Nehémiás, aki 445-ben Artahsasztá király engedélyével Jeruzsálem helytartója és a falak újjáépítésének irányítója lett. Ezsdrás pap működése, a törvény felolvasása és a lelki megújulás csak Nehémiás fellépését és a védelmi-politikai helyzet megszilárdulását követően történhetett meg.

Ezsdrásnak és Nehémiásnak – más-más területen ugyan, de – ugyanazzal a lehetetlennek látszó feladattal kellett megbirkóznia: az újrakezdéssel. A babiloni fogságban Izráel megsemmisült, úgy politikai, mint vallási közösségként. A semmiből kellett megteremteni mindkettőt. Nehémiás, aki a perzsa király pohárnokából az új Jeruzsálem kormányzója lett, elképesztő elszántsággal, gyakori imádságaiból táplálkozó hittel és lelkesedéssel vitte véghez a politikai újrakezdés, a fizikai és történelmi újjáépítés folyamatát.

Azt látjuk, hogy a szeretett politikus és sikeres államférfi emlékét még évszázadok múlva is hálás szívvel idézik a zsidó források: „Nehémiás volt – emléke sokakét felülmúlja –, aki ismét felhúzta összedőlt falainkat, kapukat és tolózárakat állított, újjáépítette lakóhelyeinket.” (Sirák fia könyve) „Nehémiás (…) könyvtárat alapított, melybe összegyűjtötte a királyokról és a prófétákról szóló könyveket, Dávid könyveit és a fogadalmi ajándékokról szóló királyi leveleket.” (Makkabeusok második könyve)

„Mert bármilyen hitű, rangú, rendű legyen is, az ember kezdettől fogva hordozza magában az újrakezdés örök vágyát. Bárhol éljünk is, a feltámadás, az újrakezdés a világ minden táján az egyéni és közösségi cselekvés alapját jelenti. Ennek hiányában azoknak kellene igazat adnunk, akik megváltozhatatlannak hiszik az emberi életet, mindenben a rosszat látják, sodródnak, maguk sem tudják, mi történik körülöttük.” (Szentesi Zöldi László)

Magyar Bibliatársulat