Evangélikusok

– Egy szigorúan racionális gondolkodást igénylő természettudományt tanul. Hogy kapcsolható ez az istenhithez?

– A hit és a tudomány kapcsolatának vizsgálata régi probléma. A geológusok különböző elméleteket készítenek, és a megtalálható anyagokat vizsgálják, a teológia a teremtést fogadja el. Én az egyiket megtanultam, a másikat pedig hiszem, s ugyanakkor látom, hogy a világban összhang van, s tudom, hiszem, hogy ezt a harmóniát valaki megteremtette és mind a mai napig irányítja.

– Tudatosan lett keresztény?

– Családomban mindenki keresztény, tehát bele is születtem, de egy folyamat vezetett el oda, hogy tudatosan is hívő legyek. Vagyis, hogy ne csak gyakoroljam, hanem meg is éljem a hitemet.

– Családi életében vagy tanulmányaival kapcsolatban egészen biztosan került már – fizikailag, lelkileg – nehéz helyzetbe. Érezte olyankor az Úr vigyázó szeretetét? Vagy inkább utólag gondolt rá, hogy egészen biztosan volt, aki segített?

– Igen, előfordult már egyik és másik helyzet is. Éreztem, gondoltam rá, hogy milyen jó, hogy van, aki „figyel”, van, aki vigyáz rám, ránk, van, akiben bízhatok akkor, amikor erre a legnagyobb szükségem van.

– Nem ingatták meg a hitét az ilyen helyzetek? Nem lett kétkedő?

– Nem, sosem volt ilyen. Sőt! Inkább az ellenkezőjére tudnék példát mondani. Amikor nehézségek adódtak, adódnak, inkább úgy vélem, én nem figyelek kellőképpen Istenre. Ezért figyelmeztetésnek veszem, ha nehézséggel, problémával találkozom: valamit biztosan jobban kellett volna csinálnom. S előbb vagy utóbb meg is értem, hogy mi volt a célja az Úrnak egy-egy akadállyal.

– Van módja tapasztalatait, felismeréseit továbbadni másnak is?

– Igen, van, s egy kicsit már gyakorlom is ezt, igaz, egyelőre csak az egyetemi baráti körben. Sokan tudják rólam, hogy hová tartozom – nem titkolom –, s amikor gond van az egyetemen, jó példa lehet, hogy látják, én a nehézségeket is vidáman tudom fogadni, mert érzem, hogy erőt ad az Úr. És az is erősíti a hitemet, sőt erőt ad, ha tudok valakinek segíteni.

Gy. G.