Élő víz
Deák László blogjából
Egy gyülekezet kihirdette, hogy bálványokból rendez kiállítást, amelyet mindenki ingyen megnézhet. Sok ember fogadta el a meghívást, és ment el azért, hogy kíváncsiságát kielégítse.
A hatalmas terem közepén egyetlen nagy asztal állt, és rajta a következő tárgyak sorakoztak: pénztárca, borospohár, söröskorsó, pálinkásüveg, tajtékpipa, cigarettatárca, arany fülbevaló, briliánsgyűrű, női kalap, tv, számítógép…
Mikor egyesek érdeklődtek, hogy hol vannak hát a bálványok, ezt a választ kapták: „Hiszen az egész asztal tele van velük.”
Neked mi a bálványod? Mi az, ami az életedben az első helyen van? Mi az, ami miatt nincs időd Istenre?
Egy világi gondolkozású szappangyáros együtt sétált egy pappal.
– Nem sokat ér az evangélium, amit önök hirdetnek; annyi gonoszság és oly sok rossz ember van mégis! – szólt a szappangyáros.
A prédikátor nem felelt mindjárt. Amint továbbmentek, egy csomó utcagyereket pillantottak meg. Sárral játszottak, és nagyon piszkosak voltak.
– Úgy látom, nem sokat ér a sok szappan; annyi szenny és oly sok piszkos gyerek van mégis! – szólalt meg a lelkipásztor.
– Igen, mert a szappan csak akkor ér valamit, ha használják – mentegetőzött a szappangyáros.
– Pontosan így van ez az evangéliummal is… – válaszolt a hívő ember.