Élő víz

Nem minden zsidó tért vissza Jeruzsálembe Nehémiással és Ezsdrással. Sokan maradtak azon a földön, ahol már két generáció is felnövekedett. A zsidókat sajátos vallásuk és szándékos elkülönülésként is értelmezhető hagyományaik miatt már a Perzsa Birodalomban is gyanakvás övezte. Részben róluk, részben az azóta is diaszpórában élő zsidóság évezredes történetéről beszél Eszter könyve.

A történet névadója Eszter, a szépséges zsidó hajadon, akit a világhódító Xerxész király (a bibliai Ahasvérós) feleségéül választ, és aki bátorságával, istenfélő állhatatosságával egész népét menti meg a pusztulástól. Az események középpontjában áll még Hámán, a király egyik főembere, aki halálosan gyűlöli a szintén az udvarban szolgáló zsidó Mordokajt, Eszter rokonát és gyámját.

Hámánnak az a terve, hogy az uralkodó bizalmát elnyerve fondorlatos módon kieszközölje nem csak Mordokaj, de az egész „különc” zsidóság elpusztítását. Hámán azonban nem tudja, hogy Eszter, a király kedvenc felesége is a kiirtandó néphez tartozik, és ez a tudatlansága a vesztét okozza. Eszter a veszélyekkel és az ármánnyal dacolva felfedi származását a király előtt, és közbenjár népéért. Hámán bukása egyszerre személyes veresége és az elnyomott, megbélyegzett zsidóság győzelme „gyűlölőik” felett.

E rövid bibliai könyvben egyszer sem szerepel Isten neve: ezzel sokszor érveltek Eszter könyvének bírálói, sőt emiatt a könyv kanonikus volta is többször megkérdőjeleződött a történelemben. Mégis, a szöveg kimondatlanul is tanúskodik a gondviselő és megszabadító Úrról, aki titokzatos „véletlenek” során át vagy akár a benne hívők hősiességét is felhasználva megmenti övéit a pusztulástól.

Eszter könyve egy fontos tavaszi zsidó ünnep, a purim eredetmondája. Hámán sorsvetéssel (akkádul „púrral”) választotta ki a zsidók elpusztításának napját. A megjelölt napon azonban éppen ő bukott el, és a zsidók arattak fényes győzelmet ellenségeik felett. A purim a zsidók igazi felszabadult örömünnepe mind a mai napig.

A Xerxész uralkodása óta eltelt évszázadok világosan megmutatták, hogy Hámánnal korántsem halt ki a zsidógyűlölet és az antiszemitizmus. Az örökké fenyegetett Izráel a purim évenkénti megünneplésével újra és újra átélheti a szabadulás örömét.

„…ne hidd, míg száll sóhajod, / Hogy Teremtőd nincsen ott, / És ne hidd, ha könnyezel, / Hogy Teremtőd nincs közel. // Belénk oltja örömét: / Hogy bajunk ő zúzza szét, / És míg meg nem enyhülünk, / Mellénk ül és sír velünk.” (William Blake)

Magyar Bibliatársulat