A hét témája

A reneszánsz évének első nagy eseményét hetekkel ezelőtt rendezték; a Szépművészeti Múzeumban a Medici családot és korát bemutató tárlat világpremier volt. Ahhoz, hogy a 21. század ilyen messzi időszeletet mutasson föl, szükséges, hogy hitelesen idézze a kor teljes kultúráját. Az építészetet, az irodalmat, a zenét és a képzőművészet értékeit. Nehezíti a feladatot, hogy a magyarországi reneszánsz esetében egy kiemelkedő személyiségű uralkodót, Mátyás királyt kell fénybe állítani.

Az Országos Széchényi Könyvtár a humanizmus és a korai könyvművészet dokumentálására vállalkozott. Mátyás reneszánsz udvara fogadja a látogatót. Mellette egy kódexmásoló műhely: leülhetünk, és kipróbálhatjuk az írópultot, sőt fel is vehetjük a korabeli ruhákat. Néhány percre szerzetesek lehetünk, másolhatjuk a kapcsos könyveket, s vágott végű libatollal írhatunk a délutáni csendben.

A következő állomás a díszítőműhely, az iniciálék különös világa. Ízelítőt láthatunk a könyvtest felfűzéséről. Bent a hűvös félhomályban vannak az eredeti kincsek. Az élő középkor remekei: az iskolás könyvek, a lelkipásztori segédanyagok, a liturgikus kötetek, a történeti művek. Külön teremben nézhetjük meg Vitéz János és Pier Paolo Vergerio, a jeles tudós emlékeit. Egy szép Mária-szobrot (1460–70), a határon túli ritkaságokat, a pozsonyi egyetem relikviáit, a híres nyomdász, Hess András működésének dokumentumait. Remek munkákat adott ki, majd elhagyta az országot. A nyomda nyom nélkül eltűnt, a híres iskola elhalt, Vitéz hatalmas könyvtára szétszóródott, a történelem e rendkívüli egyénisége a holló árnyékába került.

A Budapesti Történeti Múzeum Mátyás király udvarát idézi föl. Gyönyörű, féltett ereklye, Mátyás trónkárpitjából készített miseruha a terem közepén. A Hunyadi- és Szilágyi-címer másolatai; az ismert zöld-ikon-barna kályhacsempén a király trónoló alakja figyel. A „Kelet és Nyugat között” ciklus II. Pius pápa és II. Mohamed török szultán portréját mutatja. Vitrinben nagy világtérkép 1486-ból. Érdekes Mátyás négy képmása: négy teljesen más férfi néz vissza ránk. Hosszú tárlókban titkos pecsétje és felségpecsétje, emlékérmei.

Beatrix királyné életét külön terem mutatja be. A nápolyi királyné huszonnégy évet élt Pannónia földjén, hazatérése után, 1508-ban halt meg.

Az utolsó rész a hadakozó országvezetőt mutatja be, aranyforintját és ezüstdénárját. Kardok, díszes pajzsok a vörös falakon, páncélruhák, kelyhek, poharak, majolikatálak. És végül az egyházi emlékek: olajképek, könyvek, oklevelek, tört szépségű Madonna a Nagyboldogaszszony-templomból.

Meg-megállok, csodálom a Corvina könyvtár fő művét, a Mátyásnak Firenzében készült Biblia első, a király halála miatt be nem fejezett nagyobb részét. Ballagva lefelé a lépcsőn, a végső tanulságot próbálom megfogalmazni. Mozgalmas, virágzó és sugárzó volt Mátyás királyunk udvarában az élet. Európai szintű mesterek jöttek, és alkottak remekműveket.

A múltidéző kiállítások visszaröpítik az embert fél évezreddel korábbra, a palotákba, a szorgos műhelyekbe, csendes könyvtárakba. A Firenzéből kölcsönzött kötetek mellett a hazai képek, szobrok, töredékek ragyogtatják: Mátyás király gazdag öröksége nem múló érték újabb ötszáz évre nekünk, veszendő magyaroknak.

Fenyvesi Félix Lajos