A hét témája

A társadalom- és kultúrtörténet fontos fázisát jelenti a reneszánsz és a humanizmus – a filozófia, az irodalom, a képzőművészetek, a zene, sőt a divat vonatkozásában egyaránt. Vizsgáljuk meg röviden eredetét és a hazai reformációra gyakorolt hatását!

A reneszánsz a 14–16. századi Itáliában kezdődött társadalmi, politikai, de főleg művészeti mozgalom, amely a középkori aszkézissel, világtagadással szemben az élet szépségét, a természethez, az emberhez való visszatérést hirdette.

A humanizmus a reneszánsz szellemi vetülete. Nem fogadta el az ember eredendő bűnösségét. Itáliában reneszánsz-humanista szellemben működött például Dante, Petrarca, Boccaccio, Leonardo da Vinci, Michelangelo Buonarroti. Műveikben a reneszánszot jellemző szabad egyéniség és az addigi történelmi tekintélyektől független látás is megmutatkozott.

A humanistáknak a középkori egyházhoz való viszonya többé-kevésbé leplezetlenül ellenséges volt. A középkor addig csak egyházi műveltséget ismert, az egyház – mint legfőbb tekintély – minden tudományt a maga számára foglalt le. Gyakran tőle távol álló kérdésekben (például csillagászat, geofizika) hirdetett „tévedhetetlen” véleményt. A humanizmus az egyházzal szemben mint világi irányzat lépett fel, amely nem ismerte el az egyház parancsoló tekintélyét, nyomatékkal hangsúlyozta az egyén minden irányú jogait és lehetőségeit. Bírálni kezdte az egyházat a történelem fényében, tapasztalatok alapján. Megállapította, hogy az emberi visszaélések miatt az „egy, katolikus, szent, apostoli” egyház alakjában és tartalmában már nem egyezik meg Jézus Krisztus egyházával. Ez a megállapítás a múlthoz képest nagy haladás, a következményeit tekintve pedig nagy jelentőségű volt.

Nálunk, Magyarországon – fejlett polgárság hiányában – a nemesség lett a reneszánsz-humanista műveltség társadalmi bázisa. Az új világszemlélet, magatartás és életvitel az újkor hajnalát jelentette hazánkban is. Erősítette a nemzeti öntudatot.

Ha az anyanyelvűséget is a humanizmus jellegzetességének tekintjük, akkor már korán beszélhetünk a humanista szellem hazai nyomairól. Az Ómagyar Mária-siralom olvasásakor feltűnő, hogy Mária, az istenanya fájdalmai emberi (!) fájdalmak. A festészet felszabadult a bizánci irányzat „szögletessége” alól, és átalakulva, reális és élethű, természetes alkotásokkal díszítette a templomokat. Néhány protestáns templomban is megfigyelhetjük a falfestés nyomait (például Lovászpatona, Tarpa). A fafaragások nyomai különösen a szárnyas oltárokon maradtak fenn, elsősorban a szepességi templomokban. Ezeket átvette a reformáció lutheri ága.

A királyi kegy és a mecénáskodó dúsgazdag főnemesek, főpapok elősegítették a reneszánsz és a humanizmus hazai elterjedését, de sokáig csak a királyi udvar, a főpapok, a fő- és középnemesek életét gazdagította.

Buda, Pozsony, Esztergom, Fehérvár, Sopron, Veszprém, Szombathely, Pécs és Várad jelentette a műveltségi központokat. Ott történtek figyelemre méltó kísérletek a haladó eszmeáramlat átvételére és népszerűsítésére.

Bizonyos mértékben a Rómával szembeni viszonylagos önállóságunk is előkészítő, humanista vonás volt. Mátyás előszeretettel jutalmazta híveit, kancellárjait, udvari embereit és saját rokonait papi javadalmakkal. Egyházi intézkedéseivel a főpapok kinevezési jogát fenntartotta magának. Ezzel lépéseket tett a pápától független, nemzeti egyház kiépítése felé. 1468-ban ezt írta a pápának: „Főpapoknak nem mernék meggondolatlanul, találomra akárkiket kinevezni (…), csak olyanokat, akiknek, egyéb erényeiken túlmenően, irántam való őszinte és szilárd hűségéről meggyőződtem.” Egy alkalommal megfenyegette a pápát, hogy inkább országával együtt elszakad a római egyháztól, semhogy tűrje, hogy a pápa nevezze ki a magyarországi püspököket – a király hozzájárulása nélkül.

Mátyás visszautasított mindenfajta, Magyarország belügyeibe történő beavatkozást, megakadályozta a pápa adószedését is. Egy alkalommal szemébe mondta a pápa követének: „Őszentsége tehát tizedeket akar kapni. Bizony, nem fogtok kapni!” Egyházkormányzati érdekesség, hogy 1483-ban a gyermek Estei Hippolitot, felesége unokaöccsét tette meg esztergomi érsekké.

A magyar főpapság elvilágiasodása segítette az itáliai eszmék térhódítását. A főpapok mint kincstárnokok, kancellárok sokszor és sokat adtak a művészetekre, és nemegyszer maguk is tevékenykedtek a művészetek valamelyik ágában (Vitéz János, Janus Pannonius, Bakócz Tamás, Oláh Miklós, Brodarics István, Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát…).

Mátyás király különösen második felesége, Beatrix hatására tette Budát a külföldi és hazai humanisták kedvelt tartózkodási helyévé. Közülük is kiemelkedett Galeotto Marzio és Johannes Regiomontanus. Mátyás corvinái a humanista műveltség jelentős dokumentumai. Úttörő vállalkozása volt Hess Andrásnak, hazánk első könyvnyomtatójának a budai nyomdája.

A humanizmus terjedését segítette a közeli bécsi, krakkói és természetesen a pécsi egyetem, mert már nem kellett a humanista műveltségért a távoli Itáliába menni. A rövid ideig létező óbudai és pozsonyi egyetem is humanista jelleggel működött.

Mohács humanistáink és alkotásaik temetője lett. A független Erdély művészetpártoló fejedelmei mentették értékeinket.

II. Lajos király felesége, Mária királyné is művelt humanista volt. Különösen férje halála után rokonszenvezett a reformációval, amelyről már egyre gyakrabban beszélgettek, írtak…

A latint tartósan felváltó magyar nyelvű kiadványok szerzői már a reformáció előfutárai: Komjáthy Benedek, Pesti Mizsér Gábor és Erdősi Sylvester János. A Biblia egyes részeit fordították magyarra. Sylvester az első magyar grammatika (1539) mellett az Újszövetség első, teljes fordítását is elkészítette (1541). Műveik művészi módon, veretes magyarsággal szólalnak meg.

Ezután a nagy részben magyar nyelvű, reformációs jellegű irodalmi alkotások következnek: prédikációkkal, népies iratokkal, hogy az ige továbbadása mellett tanítsanak s erősítsenek a hazafiságra, az igaz emberségre.

A reneszánsz-humanista kultúra értékei szervesen beépültek hazánk történetébe: gazdagították a gondolkodást, a szép térhódítása pedig széppé tette a lakosság egy részének életét.

Végezetül vegyük sorra, hogy melyek a humanizmus és a reformáció közötti kapcsolópontok! Az emberszeretet. Az embernek és alkotásainak a megbecsülése egyaránt megtalálható a humanizmusban és a reformáció egyházaiban. A függetlenség. A katolikus dogmák és előírások halmazatával szemben hangsúlyos az egyén szabadsága és embertársaihoz, népéhez, hazájához való viszonya. Az egészséges kritika az egyházi és a társadalmi életben. Ezt a kritikát már nem lehetett elnémítani. Az anyanyelvű műveltség hangsúlyozása. Ezért sokat tett a humanizmus és a reformáció. Nyelvi-filológiai kutatásaival a humanizmus komoly segítséget adott a reformációnak. „Patvaros” nyelven hangzott a jó szó, hogy biztasson a jelenre és a jövőre.

Dr. Barcza Béla